Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 9. Szentimre

tásáról a kutatás eddig föltárt.

27

0 Az Ivánka-birtok eladása más pusztákétól abban különbözött, hogy az öt éves időtartamú törlesztés és az egyetemleges zálogjog kikötése az ádagosnál sokkal szigorúbb feltételrendszert jelentett a vevők számára. 1897-ben kataszteri fölmérés készült a pusztáról.

27

1 A földmérő rögzítette a „Szent Imre telepítvény" parcellázása előtti állapotot is: ennek köszönhetően ismerjük az Ivánka-kastély és a major pontos helyzetrajzát (28. ábra). A T alakú kastély körül 3 épület, az ENY-DK irányú úttól K-re 4 nagyobb és 2 kisebb épület helyezkedett el. Utóbbiak voltak a majori cselédházak és istállók. A térkép Csárda majornak jelöli az épületegyüttest. Az elnevezésre a História domus ad magyarázatot: „Legrégibb ház Szentimrén a kastély hátulsó része - írta az első plébános. - Útszéli kocsma volt valamikor. A hagyomány szerint, amikor még puszta legelő volt a határ, a betyárok, különösen Bogár Imre és testvére gyakorta megfordultak erre." Az élőszavas hagyományt két körülmény is igazolni látszik: egyfelől az 1783. évi térkép épp e tájékon jelöli a csárdát, másfelől a kutatás gyakran tapasztalta, hogy újabb építkezők felhasználták a régi épületeket vagy 27

0 BÁLINT Sándor 1974., JUHÁSZ Antal 1980., 1989, 1999, 2001, FODOR Ferenc 1990, SZŰCS Judit 1997, 2001. 27

1 BKMÖL, Puszta-Szentimre felvételi előrajza. Szerk. Rihmer Bódog felm. növendék. 146