Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 9. Szentimre

értelmében Ivánka Oszkár „puszta szölle-ölle-szent-imre, tetétleni 83. sz. telekjegyzőkönyvben bekebelezett ingatlanát, a rajta levő összes épületekkel, de minden termés és berendezés nélkül" eladta a „Szent-imrei vevőtársulat"-nak, az alábbi feltételekkel:

26

7 1. Az ingadan vételára holdanként 90 ft lett volna, de - mivel kellő számú jelentkező hiányában a társaság nem jött volna létre — az eladó 627 hold után holdanként 10 ft-ot engedett, így a vételár mérséklődött és összesen 327.850 forintot tett ki. Az adásvételkor ennek 10 %-át kellett kifizetni, ami a vevők számára igen kedvező feltételt jelentett. 2. A vevőtársaság átvállalta a Pesti Hazai Első Takarékpénztártól felvett 107.328 ft kölcsöntőke kifizetését illetve törlesztését. Ezt az összeget a vevők kötelesek voltak 30 nap alatt megfizetni. A fennmaradó tartozást és 6 %-os kamatait 1891. október 1-től 1895. október l-ig, öt egyenlő részletben kellett fizetniük. 3. Az eladó kikötötte: a szerződés addig föl nem bontható, amíg a vevőtársaság „egyetemleges kötelezettségét" nem teljesítette. Ivánka Oszkárt és jogutódait tehát egyetemleges zálogjog illette meg mindaddig, míg a vételár hátralékát minden egyes vevő nem teljesítette. Ha a részleteket és a kamatokat a vevők határidőre nem fizetnék, az eladó jogot kapott végrehajtást kezdeményezni, végső esetben a szerződést érvényteleníteni. 4. A vevőtársulat az ingadant község telepítése céljából vette meg. A földet fölmérette és minden tagja birtokba vette a saját részét, amiért fizetett. 5. Az eladó fenntartotta a jogot, hogy a folyó évi termést betakaríthassa, valamint a tehenészet és a ménes elhelyezésére szolgáló istállók 1891. március 30-ig, a dohánysimító pajták és a cselédlakások pedig 1891. január l-ig használatában maradjanak. A szerződést az eladó és a „Szent-imrei vevőtársaság" 84 tagja írta alá, illetőleg látta el kézjegyével. A vevőtársaság elnöke Vajda Mihály dunaszentbenedeki földműves, alelnöke Medgyesi István géderlaki szatócsiparos lett, bizottsági tagjaivá l-l izsáki, kecskeméti, püspökhatvani, újkécskei földművest, tassi kovácsmestert és tiszaföldvári kereskedőt választottak. Mindannyian vidékről érkeztek. Az anyakönyvi adatfeltárásból úgy látjuk, hogy Széli Lajos uradalmi kasznáron kívül a vevőtársaságban alig volt Szent Imre pusztai lakos. A plébános későbbi följegyzése szerint az első telepeseknek kb. fele származott Pest megye területéről, jelentős számban voltak még Jász-Nagykun-Szolnok és Fejér megyéből, kevesebben Tolna és Csongrád megyéből. Úgy találta, hogy Kecskemét, Tiszaföldvár és Nagyperkáta (Fejér m.) adta a legtöbb telepest.

26

8 26

7 Forrásunk a kinyomtatott közjegyzői irat, melynek több példányát a helybeli családok megőrizték. A 8 oldalas szerződés teljes közlését nem tartom szükségesnek, de minden, településés társadalomtörténeti szempontból fontos feltételét ismertetem. Az irat fénymásolatához Gubacsi László ny. könyvelő és Schandné Farkas Julianna tanárnő szívességéből jutottam. 26

8 Soltszentimre, Rk. plébánia irattára, História domus 144