Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - Puszta-Péteri és Alsó-Péteri

Félegyháza Ferencszállás nevű határrésze és Csongrád határa közvedenül szomszédos Péterivel, mindkét mezőváros mezőgazdasági népessége színtiszta római katolikus, jelentós természetes szaporodású, emellett az 1743-ban települt, jászsági gyökérzetű félegyháziaknak tapasztalatuk is volt a lakóhelyváltásban, az új körülményekhez való alkalmazkodásban. Szembetűnő, hogy a félegyházi születésűeknek több mint fele Alsó-Péterin, a kisebb pusztán lakott. A török alatt néptelenné vált „Puszta-Szer" északi, Péterivel határos területét 1642-tól bérelte, később a birtokba iktatott Erdődy családtól zálogban bírta Kecskemét városa. 1827-ben Pusztaszer felső része - későbbi megnevezése Felsó-Pusztaszer-Kecskemét birtokába került, és a város az 1840-es évektől haszonbérbe adta az addig gulyák és „méneses lovak" legelőjéül hasznosított puszta egy-egy darabját.

21

7 Az állataikat Pusztaszerre hajtó, majd a haszonbéres földeket művelő kecskemétiek rendszeresen áthaladtak Alsó-Péteri pusztán, így jól ismerhették az ottani életkörülményeket. Az anyakönyvek névanyagából arra következtethetünk, hogy Kecskemétről nagyobbrészt szegényparasztok, törpebirtokosok származtak Péteribe, többen először cselédnek alsó-péteri birtokosok gazdaságába. Az elhunytak között két, Kecskeméten született pusztaszeri haszonbérlő: Gyurkó és Hardi-Szabó család nevére bukkantunk. Hardi-Szabó József és Gyurkó László Alsó-Péteriben lakott és a péteri lelkész temette el őket 1859-ben, illetve 1861-ben. 21

8 Az elhunytak származása pontosabb képet rajzol a pusztára irányuló migrációról, mint a házasfelek származásának számbavétele, viszont az esketési anyakönyv az új közösség házassági kapcsolatrendszerével teheti teljesebbé a vizsgálatot. Utóbbi elemzésének lehetőségével, terjedelmi okok miatt, csak néhány esetben, családi életutak bemutatásánál élhetünk. A haszonbérlők gazdasági helyzete. Az önálló községgé alakulás 1868-ban Puszta-Péteriben 211 haszonbérlőt vettek jegyzékbe, akik 8 ft és 312 ft összeg közötti évi bért fizettek az Orczy családnak és Mayer Henriknek. Az egyes családok földbérlete között tehát nagy eltérések voltak: a legtöbb haszonbért fizetők Fábián Pál, Gál Pál (mindszenti), Gyovai Antal (mindszenti), Huszka Albert (mindszenti), Laczkó Imre, Laczkó János, Laczkó József (a Laczkó nevűek csanyi származásúak), Nóvák Gábor, S. Nagy István (csongrádi), Szarvas Mátyás, Szarvas Mihály (csanyi vagy csongrádi), Szemerédi János, Szemerédi István (fehértói kertészcsalád), Takács József (az első telepesek egyi2>

7 TROGMAYER Ottó-ZOMBORI István 1980., JUHÁSZ Antal 1987. 286-289. 21

8 Pálmonostora, Rk. plébánia, Holtak anyakönyve 1846-1870. Családjuk pusztaszeri haszonbérlóként: JUHÁSZ Antal 1987. 288., 290. 125