Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - Puszta-Péteri és Alsó-Péteri

tett péteri lakos (együttesen 133 személy) a fenti huszonnégy év alatt elhunytaknak épp a harmadát jelenti. A szerződéses dohánykertészek az egykorú társadalomnak igen mozgékony rétegét alkották: gyakran voltak vitáik munkaadóikkal, ha a szerződés feltételeit nem teljesítették, pl. rossz termés esetén, és olyankor könnyen szerződést bontottak, de a belterjes kultúra termesztésében való jártasságuk révén más birtokosnál hamar munkához jutottak. Nem voltak úgy helyhez kötve, mint az úrbéres és taksás jobbágyok vagy más zsellérek.

21

6 Ezért találkozunk velük gyakran a táj migrációs folyamataiban. 24. ábra. Puszta-Péteri dohánykertész telep az 1860-as években Mindszent a pusztától 20-22 km-re, a Tisza bal partján fekvő falu, 1850ben több mint hétezer lélekszámú, római katolikus népességgel. Igen nagyszámú zsellérsége az uradalomban és a helyi gazdáknál nem jutott elegendő munkához, ezért bocsájtott telepeseket már a 19. század első felében a Duna-Tisza közére, és utóbb ezért ment több száz szegényparasztja a folyószabályozó és töltésépító munkára kubikosnak. TAKÁCS Lajos 1964., JUHÁSZ Antal 1989. 124