Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 6. Kaskantyú

Podmaniczki Mihály (1912) apai nagyapja 1894-ben Jászapádból települt Kaskantyú pusztára. 3 hold földet adott el és 24 holdat vásárolt. „Azértjöttek el, hogy több földjük legyen." Öt lányt és egy fiúgyermeket nevelt fel. Lányait pénzzel kiházasította, fiára hagyta a 24 holdat és a vele járó homoki erdőt. Fia, Podmaniczki András a Szeged-Felsőtanyáról áttelepült Bárkányi Dávid Verona lányát vette feleségül. Bárkányi Dávid ugyancsak 24 holdas gazdálkodó volt. Jászapátiból származott a Berdó, Birkás, Jászárokszállásról a Léhi család. Szegedi földről vándorolt Kis-Bócsára, Kaskantyú mai határába Varga Mihály (1856-1922). Az 1879-es tiszai nagy árvíz után Alsótanyán volt városi kishaszonbérlő, majd Szánkon vett 40 holdat, 1895-ben pedig a Kalocsai Takarékpénztár által árverezett kis-bócsai Teleki-birtokból vásárolt 150 holdat, 30 éves törlesztésre. A fiatal házasember 16 éven belül a harmadik pusztán próbál szerencsét, és mindegyik alkalommal három-négyszer nagyobb földön veti meg a lábát. A 19. század második felében épp beköszöntő hazai kapitalizmus paraszt vállalkozója. Idős korára a szomszédos Soltvadkerten házat vásárolt. Amikor 1922-ben meghalt, még négy év volt hátra a kölcsöntörlesztésből. Gyermekei eladták a vadkerti házat, abból fizették apjuk temetését és a kölcsön részleteit. Egyik testvére, Varga János ugyancsak Kis-Bócsán 120 holdra települt. Unokája, Varga József (1916) a Vadkerthez tartozó Csábori kétsor tanyasorról származó Schuller Krisztinát (1919) vette feleségül. A szegedi gyökérzetű Varga Józsefet római katolikus pap keresztelte, felesége evangélikus vallású. Miután gyermekük született, a férj áttért az evangélikus hitre. „Nem akart kétfajta családot ...így tudtunk szépen dűlőzpi"— mondta a felesége. Agárdi Nagy István (1866-1926) félegyházi juhász 1904-ben, Kardosföld dűlőben 150 kat. holdat vett haszonbérbe, a hozzátartozó tanyával Martinkó János Kiskőrös-czebei gazdától. Azért bérelt ekkora földet, mert nagy szikes legelő volt benne, ahol gyarapítani szándékozott eléggé sovány birkaállományát. A család emlékezete szerint „mikor idejött, négy birkája, egy szürke lova volt és hat gyermekei' Egyre szaporította birkafalkáját, a tejet szamárháton, átalvetövó. hordták haza és a túrót, sajtot lovaskocsin vitték a kiskőrösi piacra. Az első világháború alatt előbb 80, majd 100 holdat vásárolt Közép-Kaskantyún Csűri Pál örököseitől. Utóbb Kis-Csengődön is vett 180 hold legelőt, ahova hodályt és tanyát épített. A vállalkozó kedvű félegyházi juhász Kaskantyú pusztán két évtized alatt meggazdagodott: birkatartó haszonbérlőből 360 holdas gazdává vált. Három fia és két lánya neveledett föl, és halála után a birtokot az öt testvér egyenlően megosztotta. A kaskantyúi tanyát öröklő fia, Agárdi Nagy Mihály (1890-1979) jussán gazdálkodott, de tartott 70-100 birkát, s a család folytatta a jövedelmező tejfeldolgozást. Aratás után ráengedte a birkákat a szántókra, ahol a tippany jó legelőt adott. Kis-csengődi örökrészét (36 hold) eladta ott lakó lánytestvérének és az árán 10 hold erdőt vásárolt. Bócsai lányt vett feleségül (Zsikla Erzsébet, 1898-1988), s nyolc gyermeket neveltek. Egyik fiuk Csengődön szűcsmestersé114