Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 6. Kaskantyú

Telepes családok Vízvári Pál (1884-1969) és felesége, Magony Anna a Pallavicini uradalom Károly-majorjában (Algyő, Csongrád megye) cselédek voltak. A majorban húsz család szolgált. Az intéző parancsolt, a cselédeknek az öregbéres adta ki a napi munkát. A fertálycszícndokínx. mért kommenciőn kívül a cselédeknek volt jószágtartásuk: minden család tarthatott két növendékmarhát, sertést (amennyit akart) és baromfit. Jószágaikra a cselédgulyás és cselédkanásd ügyelt. Minden családnak mértek 1 kat. hold kukoricaföldnek valót és 400 négyszögöl veteményföldet. Vízvári Pálék az első világháború után vásároltak házat Sándorfalván, beköltöztek a faluba. A négy gyermekes családnak juttattak 2 hold poletárfőckt. Az kevés volt a megélhetéshez, ezért Vízvári minden adódó munkát elvállalt, pl. elment Szatmárba kendert vágni, és fiait elszegődtette gazdákhoz cselédnek. Itt átadom a szót egyik fiának, Vízvári Sándornak (1910. Sövényháza): , fiikor kezdtünk fölcsöpörödni, akkor vött apám még két holdat, így lött négy holdja és fél hold ssflő Csibafában (...). Akkor hirdették egt, hogy parcelládnak. Mert tönkremönt itten a birtokos, Tóth István. Ügynökök hordták a papírt, bedobták a postaládába. A ssjdeim eladták a földjüket, a^pn a pényön, amit kaptak, vöttek itt tizenkét magyar holdat. Felitfidették ki, a többit a banknak törlesdjötték három-négy évig (...) Mikor hurcolkodtak, Orgoványon innen megállt apámnak a lova. Mögrúgta. Ü

vyntek értem, mert Zákány Jódgefnél voltam cseléd akkor (...) Apámék földje mellett egy »bukott embörnek« volt öt holdja (elbukott, mert nem tudott a banknak fidetni). Abból három holdat vásároltam. A gaddámtól kértem kölcsön, ő bidfatott... Két holdat ad öcsém vett meg." Kaskantyún a homokbucka oldalába ástak hajlékot és szalmával fedték. A földházban laktak mindaddig, amíg nem tudtak építeni. Czirok Ignác 30 kisholdat vett - „sivatag homok volt, nem ért annyit, mint máshol öt-hat hold' -, Ferenczi Antal 12, Fekete, Tóth-Crár^o és Sós 5-5, Kothencz 4 kisholdat. Kothencz és Sós később visszaköltözött Sándorfalvára, a többiek meggyökereztek a kaskantyúi homokban. Vízvári Sándor feleségének (Varga Julianna, 1915.) a családja Akasztóról költözött Tóth István birtokára. Azelőtt apja aratórészes volt a pusztaszentimrei Blaskovich uradalomban, napszámba járt, télen szakajtót, kosarakat kötött piaci értékesítésre. 1931-ben kapás lett Tóth István szőlejében: „három család fogta föl a tidennyolc hold ssfilötT Járandóságukat gabonában és holdanként 20 pengő pénzbérben kapták. Lányát elszegődtette Kiskőrösre cselédnek, hogy a staflrungjára valót megkeresse. A sándorfalvi legény és az akasztói szegényparaszt lánya 1940ben kötött házasságot és a hagyomány szerint a férj szüleinél laktak, de külön kenyéren. 1942 nyarán maguk vertek vályogot és építették fel egyosztatú hajlékukat a három holdnyi törpebirtokra. Hónaposnak szerződtek Schwarcz zsidó gazdálkodó 20 holdas szőlejébe. 1957-ben jutott pénzük arra, hogy új, szobakonyha-kamrás, üvegezett verandás tanyát építsenek. 113