A szegedi nagyárvíz és újjáépítés. Európa Szegedért (Budapest- SZeged, 2004)
II. Az újjáépítés - Zombori István: A város újjáépítése
dat, malmokat, vízművet építettek. Szóba került, hogy villamosítással oldják meg a közvilágítást, de végül is anyagi megfontolásokból a gázlámpák mellett maradtak. A kor igényeinek megfelelő modern középület hálózatot terveztek: új városháza, református templom, színház, bíróság-törvényszék, állami fegyház, Csillagbörtön, főposta és távirda, honvéd tiszti lakóház, Kálvária kápolna, városi lányiskola, szegények háza, kisdedóvó, alsóvárosi elemi iskola, Mars téri kaszárnya, kórház stb. Természetesen számos nagy magánpalotát is emeltek. Lechner Lajos megkülönböztetett figyelmet fordított a parkokra. A hajdani sivár, kopár város terein, utcáin mindenütt fákat telepítettek. Ekkor készült el az újszegedi park és a Széchenyi tér számos virágágyása. Lebontották a Tisza partján álló Várat, helyén szintén fás-virágos sétányt létesítettek. Megszépítették a Dugonics- és az Egyház-teret (a mai Dóm- és Aradi vértanúk tere). A Vár 1686 óta a katonaság székhelye volt és közvetlenül Bécs alá tartozott. Szegedet igen érzékenyen érintette, hogy a Belváros szívében, a legjobb helyen olyan létesítmény volt, amelyre semmi befolyással nem rendelkezett. Ezért kérték a város vezetői a királytól március 17.-i látogatása alkalmából, hogy bocsássa rendelkezésükre a Várat. Amikor ez megtörtént és Szeged város tulajdonosként járhatott el - biztos ami biztos alapon - azonnal lebontották. Fontos volt az innen nyert tégla, de a politikai indíték sokkal jelentősebb volt. Kicsit olyan intézmény volt a Vár a szegedieknek, mint a Bastille a párizsiaknak. A március 17.-i király látogatás Szeged sorsára döntő hatással volt. Nemcsak azért, mert a pusztulás látványától megrendült uralkodó valóban számos olyan intézkedést foganatosított, amely túllépett az ilyenkor szokásos protokoll segítség szintjén, de az ezt követő időszakban is oda figyelt a Szei 35■ Az új közúti híd (1883) 45