Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
HELYTÖRTÉNET - Nagy Á.: Kossuth-bankók égetése Szegeden (1849-1850)
NAGY ÁDÁM Kossuth-bankók égetése Szegeden (1849-1850) A magyar forradalom és szabadságharc eseménytörténetét Kossuth Lajos kormányzóelnök augusztus 11-i lemondásával, illetve az augusztus 13-i világosi fegyverletétellel befejezettnek tekintjük. Következtek a megtorlás évei. A számonkérés nemcsak a tettekre terjedt ki, hanem a tárgyakra is. Mindenekelőtt két különösen veszélyesnek tartott tárgyféleség: a fegyverek és a pénzek megsemmisítését és eltüntetését kezdték meg. A fegyverletétel utáni új helyzetben a győztesek számára elsődlegessé vált, hogy a fegyverek elkobzásával lehetetlenné tegyék az ellenállás folytatását. De jellemző módon ugyanilyen fontos volt kiirtani a lázadás emlékét is, amelynek megtestesülését nagymértékben a pénzekben látták. Elrendelték tehát a forradalom és szabadságharc ideje alatt kibocsátott magyar pénzek ellenszolgáltatás nélküli beszolgáltatását. A pénzek elkobzása legalább annyira volt hatalmi demonstráció, mint abbéli igyekezet, hogy a pénzek még a kegyelet tárgyainak se maradhassanak meg. A pénzekkel kapcsolatos „utóteendők” nyilvánvalóan zömmel 1849. augusztus 13. után történtek. A forradalom és szabadságharc időszakának tárgyalása cikk, tanulmány és könyv formájában, de még a helytörténeti jellegű szöveggyűjteményekben is egyaránt rendszerint befejeződnek a világosi fegyverletétellel. Az önkényuralom időszakát, iratanyagát földolgozó szempontok között pedig, a Kossuth-bankók egyébként igen fontos szerepe, egyáltalán nem központi kérdés. A magyarországi császári hadak főparancsnoka, Weiden táborszernagy már 1849. május 20-i pozsonyi rendeletében - hivatkozva a császár előző évi szeptember 25-i első, majd az ezt követő tiltó rendelkezéseire - a magyar pénzeket „érvény- és értéktelenek”-nek, ezért azokat „meg-semmisítés végett általadandónak” nyilvánította.1 A május 30-án kinevezett következő főparancsnok, Julius von Haynau tulajdonképpen mindezeket megismételve, mindentől függetlenül összes rendeletében keményen fogalmazott : „...az úgynevezett Kossuth-féle bankjegyek, akármilly neműek legyenek azok, mint törvénytelenek s egészen érvénytelenek, forgásból kitétetnek. ...akárkinél találtatnak, nem csak elkoboztatnak, hanem a birtokos még azonkívül legszigorúbban büntettetni fog.”1 2 1 GYŰJT: 1849.1. 85-86. 2 GYŰJT. 1849.1. 90.; Győr, 1849. június 29.
