Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
HELYTÖRTÉNET - Nagy Á.: Kossuth-bankók égetése Szegeden (1849-1850)
50 Nagy Ádám Politikai szempontból a győztes Ausztriának egyértelműen tiltania kellett az osztrák bankjegykibocsátási privilégium megsértésével forgalomba került magyar pénzek forgalmát. A mindennapi gyakorlat sokszor mégis rákényszerítette a megszállókat a Kossuth-bankók alkalmazására. Nemcsak az éppen elfoglalt területeken kellett eltűrniük ezt a visszás helyzetet, hanem a hadsereg számára kiadott rendeletek sem lehettek mindig egyértelműek a csak osztrák, vagy csak magyar pénzek használatát illetően. Az osztrák katonai parancsnokok pénzellátása akadozott, sokszor nem kaptak konkrét, maradéktalanul végrehajtható parancsokat a pénzhasználat kérdéseiben.3 A pénzek beszolgáltatásával, bár szigorú határidőhöz s büntetéshez volt kötve, a hatóság soha sem volt megelégedve. Ezért, „...minthogy az ismételt felhívások daczára, úgy látszik, teljesen még mindig beadva nincsenek...”, a kitűzött határidőket rendre újabb és újabb követte, természetesen a fenyegetés fölemlegetésével együtt, mert különben „...a szándékos eltit- kolókat érzékeny következések érendvén.”4 Ezek a beszolgáltatási parancsok elsősorban a megtorlás rögtöni, látványos mozzanatai voltak. Hatásosak is mondhatók, amennyiben valóban több százezer, sőt millió forint értékű pénzt tudtak begyűjteni és elégetni. De az eljárások szigorúsága felemás módon érvényesülhetett, hiszen a pénzbevonással kapcsolatban sorban merültek föl különböző nehézségek: pl. közvetlenül a határidő előtt magyar pénzben kapott zsoldért, vagy hatósági kifizetésekért (a városi pénztárból szolgáltatásért előre fölvett összeg legalább arányos részéért) jár- e kártalanítás, ha a szerződésben előre meghatározott időpontban már nem érvényes a Kossuth-bankó, vagy a letéti pénzek visszafizetésekor mi a teendő stb. A különböző szakemberektől, testületektől különböző megoldási javaslatok is érkeztek.5 A bankjegyek beszolgáltatását egy július 11-i rendelet alapján megsemmisítés, azaz nyilvános elégetés kellett kövesse. Néhány helységben már 1849 közepétől sor került ilyen eseményre, attól függően, hogy a hadi helyzet mikor tette lehetővé: Pozsonyban július 16-án, Pesten július 22-én,6 augusztus elején Kecskeméten7 és Félegyházán,8 Szegeden először augusztus 10-én.9 A pénzégetés képében zajló „ördögűzés” jelenetei a világosi fegyverletétel után bizonyára országszerte megszaporodtak: Egerben szep3 FARAGÓ 1912. 270-283.; F.K1SS 1984. 283-286. 4 GYŰJT. 1849. II. 151. Pécs, okt. 2.; II. 162. Selmec, okt. 13.; II. 247. Pest, dec. 12. 5 FARAGÓ 1912. 296-312. 6 FARAGÓ 1912. 282. 11VÁNYOSI 1990. 202. 8 V.SZÉKELY 1994. 117. 9 CSML; IV.B.Tjkv. 1849.szept.17. 460.
