Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
RÉGÉSZET - Szarka J.: Megjegyzések Fábiánsebestyén középkori történetéhez
Megjegyzések Fábiánsebestyén középkori történetéhez 41 Maga Fábiánsebestyén, mint már azt említettem, csak 1389-ben bukkan fel a forrásokban, közvetett adatok alapján azonban mégis lehet következtetni korábbi történetére. A terület természeti földrajzi adottságaiból adódóan a korai Árpád-korban elsősorban halászattal és állattartással foglalkozhattak a környékbeliek. Az aradi út és az Anonymus által leírt Bihar felé vezető út fontos mozgatója lehetett a vidék fejlődésének. Ezt a fejlődést megszakíthatta a tatárjárás, amire abból is következtethetünk, hogy mikor IV. Béla másodszor is behívta a kunokat, akkor elsősorban a birtokosaikkal elpusztult területeket, illetve az elpusztult királyi falvakat adta át nekik. Fábiánsebestyén esetében erről Kun László 1279. augusztus 10-i okleveléből értesülhetünk, melyben a király leírja a kun szállásterületeket, eszerint a kunok nemzetségeikkel a Duna és a Tisza között, vagy a Körös mellett, vagy a Maros és a Körös között, vagy ezeknek a folyóknak mindkét partján, vagy a Temes és a Maros között, vagy azok körül szálltak meg (GYÁRFÁS II. 439-440.). A leírásba jól beleillik Fábiánsebestyén területe is, és ha figyelembe vesszük, hogy 1389-ben és 1400-ban, első említéseikor a település, mint kun szállás jelenik meg, akkor nincs okunk kételkedni abban, hogy itt valóban kunok éltek, mégpedig 13. századi betelepítésüktől kezdve (KARÁCSONYI 1881, 121-122., 127.). A kunok korai szállásterületeivel kapcsolatban azonban sok vitás kérdés merül fel. Első pont a Köröstől délre lévő kun szállások keletkezési ideje. Általánosan elterjedtnek mondható az a nézet, miszerint a hód-tavi csata után, a Körös-Maros közéről kiszorultak a kunok, elveszítették itteni szállásterületeiket, ami nagyrészt igaznak mondható, de nem tekinthető kizárólagosnak (GYÖRFFY 1953, 259.). Az 1279-es oklevélben leírt szállásterület alapján feltételezhető, hogy itt a Köröstől délre egy tömbben található szállásokat említett Kun László. Későbbi forrásokból ismerjük, hogy melyek voltak ezek a kun települések. Egy 1558-as urbáriumban szerepelnek Kolbáz-szék falvai, melyek: Csorba, Móric, Kisújszállás, Tormásturgony, Tótturgony, Kolbáz, Bocsa, Magyarszállás, Karcagújszállás, Asszonyszállás, Orgondaszentmiklós, Ködszállás, Fábiánsebestyén, Madaras, Kápolnás, Marjalaka, Szentmárton, Bábocka, Öcsöd, Mesterszállás, Homokszállás, Telekszállás, Póhamara és Kaba (GYÖRFFY 1990, 310.). A következő forrás még későbbi, II. Ferdinánd korából való, amikor Pázmány Péter egy zsinati határozatokhoz készített jegyzőkönyvhöz csatolta az esztergomi egyházmegyéről készített leírását. Ebben szerepelnek a Tiszántúli és Tiszán 1870, 141.), akkor rögtön feltűnik, hogy a Rekettyés nevű rét keleti oldalán található Másegyház puszta, ez a Rekettyés pedig mind Zsíros Katalin gyűjtése (ZSÍROS 1990, 22. ill. 24. sz. térkép), mind a régi térképek tanulsága szerint a Kajánújfalun feltárt templomtól délkeleti, esetleg keleti irányban található (2. kép).
