Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Klamár Z.: Interetnikus kutatások a vajdasági Szerémségben
160 Klamár Zoltán Ennek köszönhetően nemcsak különböző nyelvű, hanem más-más vallási hagyományú az itt élő lakosság. Az etnoszféra térbelisége lényegében csak a szerb népelem tekintetében mondható homogénnek, míg a horvát, szlovák és a magyar népelem esetében szétszórt vagy inkább sporadikus.6 Érdekes módon a vallás integráló ereje nem jutott kifejezésre a vizsgált térségben - itt most nem elsősorban az ortodoxia jelenlétére gondolunk -, sokkal inkább az egyes felekezetek differenciáló hatásának kifejeződésére.7 Ékes példája ennek a folyamatnak a katolikus egyházon belüli horvát papság szerepvállalásának kérdése, ugyanis a katolikusok erőszakos horvátosí- tása miatt tiltakozó maradéki magyarság a 19. század végén anyanyelve és kultúrája védelmében áttért a református vallásra, hogy templomában megmaradjon a magyar szó. Ebben az esetben a vallási-szellemi közösség szakítópróbája a nyelv volt,8 ami miatt a falu magyar etnikumán belül egy újabb törésvonal keletkezett. Ennek máig érezhető közösségszervező hatása van, ugyanis a reformátusok irányítják a magyarság kulturális életét, egyesületeket hoznak létre, melyeken keresztül folyik a hagyományok ápolása, visszaplántálása. Ugyanakkor még ma is élő gyakorlat a katolikusok körében, lévén, hogy papjaik horvátok, akik nem tudnak magyarul, a liturgia nyelve a horvát. A keresztneveket is horvátra fordítják, és ezek így jelennek meg a temetői sírjeleken is. Ennek a folyamatnak az eredménye, hogy a sírfeliratok is horvát nyelvűvé váltak. A felekezeti-vallási határok hosszú évszázadokon keresztül fennmaradtak, csak a 20. század második felében változott meg e tekintetben a helyzet, ugyanis a szocializmus évei alatt a vallási befolyást háttérbe szorították, az egyházi fenntartású tanintézményeket államosították, ugyanakkor a hitoktatást száműzték az iskolákból.9 Ezzel az intézkedéssel a hivatalos politika célja a vallási-nyelvi alapú társadalmi elkülönülés felszámolása volt. Ugyanakkor egy olyan jövőképet vázoltak fel, mely azt sugallta, hogy a társadalmi érvényesülés legfőbb gátló tényezője a nyelvi elkülönülés. A magyar oktatást fenntartotta a hatalom, de különböző csatornákon keresztül olyan információkkal bombázta a magyar közösséget, ami az asszimilációs folyamatokat erősítette. A nyelvi asszimiláció folyamatát valamelyest lelassította a magyar nyelvű oktatás megléte, ám a ’70-es években már nem volt elegendő gyermek a magyar tannyelvű iskola fenntartásához. Az állam által kifejtett propaganda végül is elérte a célját, a maradéki magyar 6 Voigt Vilmos 1984.78. 7 Bartha Elek 1984. 97. 8 Kósa László 1972. 22. Kósa lábjegyzetében utal a maradéki és a nyékincai példára. 9 A többségi társadalom mechanizmusa e tekintetben hasonlóképpen működött az utódállamokban, legyen szó a Felvidékről, Erdélyről vagy a Kárpátaljáról. A folyamat a jelzett térségben 1948-ban zajlott le, szinte azonos forgatókönyv szerint. Vö.: Barna Gábor 1996. 212.
