Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Vass E.: Az 1938. évi Eucharisztikus Világkongresszus egy résztvevő szemével
150 Vass Erika ember érkezett e napokban Budapestre, akiknek az ellátására irányuló intézkedések addig nem tapasztalt méreteket öltöttek. Továbbá meg kellett szervezni a Hősök terének a beépítését, ez adott ugyanis otthont a főbb eseményeknek. A résztvevők számára pedig a városligeti tó lecsapolása és befedése révén biztosítottak nézőteret. így összesen 154.000 ülőhely állt a résztvevők rendelkezésére.7 Mivel korábban nem történt hasonló méretű esemény, külön hangszóró, illetve világítási albizottságot is létrehoztak.8 A kongresszus előtt nem sokkal történt az Anschluss, a kongresszus ideje alatt pedig az újságok a kibontakozóban levő német-cseh konfliktusról írtak. Emiatt a budapesti események egyik fontos célja a béke erősítése volt (avagy lett volna). Magyar viszonylatban több szerepe volt a kongresszusnak. Az eseményeket összefoglaló emlékkönyv az olvasók emlékezetének alakítására szolgált. Ebben Magyarország mint egy erős, katolikus ország jelent meg. A katolikus vallás ekkor is — ahogyan 900 évvel előtte is — a Nyugathoz való kötődés jelképeként jelent meg, szemben Romániával és Jugoszláviával, s hazánk ismét Európa védőbástyájának9 szerepét töltötte be a kommunizmus és Hitler birodalma között. Ezek alapján alkalmasnak tűnt Közép-Európa vezető szerepének betöltésére - ahogyan azt a példaképül állított Szent István idejében is tette. A kongresszus tehát Magyarországról kedvező képet igyekezett kialakítani. A rendezvényt nagy előkészületek előzték meg. Hogy miért is volt erre szükség? Bár az emlékkönyv nem említi, vagyis elfelejti Trianont, mintha az meg sem történt volna, az olvasók a rejtett utalásokból mégis bérezhették, hogy a cél az ország újbóli egyesítéséhez a világ támogatásának megszerzése. Trianon meg nem történtté tétele is a jelennek a múlthoz, a Szent István-i dicső korhoz való igazítása, mintha eltűnt volna a jelen és a múlt közötti különbség. A példakép szerepére tehát István királyt nemcsak a kerek évforduló tette alkalmassá. Az emlékkönyv olvasása közben egy másik párhuzam is kibontakozott előttem. A kongresszus megújulást, a bűnök bocsánatát jelentette az egész nemzet számára. Olyan eseménynek tűnt számomra, mint a korábbi évszázadok zarándoklatai, melyek a megtisztulástól az ország sorsának jobbra fordulását is várták. Ennyit röviden az elit által kezdeményezett célokról. A továbbiakban Jenei Gábor példáján keresztül mutatom be a kongresszus egyénekre gyakorolt hatását. Ehhez a következő fogalompárokat használtam fel: Magyarország - világ, háború - béke, szent és profán, emlékezés - felejtés. 7 A XXXIV. Nemzetközi... 1938, 51. 8 A XXXIV. Nemzetközi... 1938, 45. 9 A XXXIV. Nemzetközi... 1938, 64.
