Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Vass E.: Az 1938. évi Eucharisztikus Világkongresszus egy résztvevő szemével
Az 1938. évi Eucharisztikus Világkongresszus egy résztvevő szemével 151 I. Magyarország - világ Jenei Gábor gyerekkorában téglaverő szüleivel több hónapot töltött munka céljából Tatán, Nyíregyházán, Nagymaroson, de az első kirándulást, a mindennapok világából való kilépést az 1938-as utazás jelentette számára. Az elbeszélésből érződött, hogy a dorozsmai tanyáról érkezett fiatalemberre a vallási élmények mellett milyen nagy hatást gyakorolt a főváros pompája, a kivilágított utcák és a Lánchíd. Ezen túlmenően Jenei Gábor számára Budapest, a kongresszus az egész világgal való találkozást is jelentette, amint arra még később kitérek. A kongresszusról egy szatymazi ismerősétől értesült. Eredetileg úgy szerveződött az út, hogy a szatymazi plébános, Virág Vince fogja őket vezetni, tehát a lelki felkészülés, az esemény vallásos indíttatása fontos szerepet játszott. A plébános azonban mégsem tudott elmenni Budapestre, s így a szatymaziak lelki vezető nélkül maradtak. A pap távolléte következtében elmaradt a lelki felkészülés, az út során nem alakult meg a zarándoklatokra jellemző közösség vagyis a communitas, ahogyan azt Victor Turner megfogalmazta.10 Jenei Gábor egyedül indult el életében először Budapestre. A szatymaziak közül ugyanis senkit nem ismert, hiszen ő csak vasárnaponként a misékre ment el zsombói tanyájukról Szatymazra, az az ismerőse pedig, akivel együtt készültek az útra, a mezőgazdasági munkák miatt nem mehetett el. Ez a veszély Jenei Gábor esetében is fennállt, de ő még a tavasz elején, amikor elszegődött tehenésznek az egyik tanyába, kikötötte, hogy erre a három napra elmegy, s addig édesapja helyettesítette őt a munkákban. A kongresszusra indított különvonaton egy szatymazi legénnyel ismerkedett meg, akivel megérkezésük és a Práter utcai leánygimnáziumi szállásuk elfoglalása után közösen indultak el felfedezni a fővárost. Térkép segítségével most is nagy átéléssel mesélte el az útvonalukat, az út során látott nevezetességeket. Érdemes részletesen idézni az emlékek megeleve- nedésének menetét, illetve ahogyan sarokról sarokra próbáltak az ismeretlen térben viszonyítási pontokat találni a visszaútra: „... lémöntünk a lépcsőkön az udvarra. Hát ott nem sok látnivaló van, csak égy üres udvar. Hát gyerünk ki, nyissuk ki az utcaajtót! Kimentünk, szétnéztünk erre is, arra is. Aszfaltos utca, nincs azon se bicikli, se gyalogos, se autó, se villamos, csak a nagy házak, meg az a sima aszfalt. Nézünk erre, arra, megint nem látunk semmit se. Csak ennyit tudtam, ha szömörög is az eső, szép apró szömű, de azér mink mentünk valahova, né ott öregedjünk még. Bal kéz felé elindútunk. Innen még vissza tudunk gyünni. Amikó odaértünk az utca végéhöz, vót ám aztán, Budapest vót! Gyüttek-möntek, nagy forgalom, vót korzó is, villamos 10 Turner, V. 1997,675-709.
