Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Szűcs J.: Ház-család-ipar együttese a 20. század végén Csongrádon
SZŰCS JUDIT Ház-család-ipar együttese a 20. század végén Csongrádon Bevezetőben a már a témában megjelent, hasonló című írásomat összeg- zem. A 20. század eleji mezővárosok, faluk lakóházai egy részében műhelyek, boltok működtek. A mester a ház-család-ipar együttesét vagy saját tulajdonú házban vagy bérelt épületben alakította ki. A szentesi Nyíri István, majd fia, Lajos kovácsmesterek, két egymást követő generáció tagjai voltak. A Nyíri családban kialakult mester-segéd- inas-család kapcsolatot Lajos életében mutatom be. Majd Fekete László csongrádi parasztgazda fiaként inas- és segédéletéről, a mester családjába illeszkedéséről olvashatunk. A kiskunfélegyházi csizmadia Fejes család a bentlakó inasokkal, segédekkel, részfeladatokat végző családtagokkal több generáción át céhes hagyományokat őrzött meg az 1930-as évekig. Szűcs Flórián, a Zentárói Szentesre telepedő, tőke nélküli iparos falusi bérleményben, az öcsödi malomban alakította ki rövid időre kétszer is családi munkamegosztáson alapuló pékségét az 1920-as és az 1930-as években. Szuszik Tóbiás felesége örökségéből vett házukban rendezett be borbélyműhelyt az első világháború után Pálmonostorán. A csongrádi Domokos családban a fokozatosan gyarapodó gazdálkodó apa és fiai két hentes és mészáros üzletet nyitottak a két világháború között. Az állattartással is foglalkozó gazdaság és a húsfeldolgozó ipar egymást éltette. A gazdaság biztosította a bolti áru egy részét. A bolt hasznából a gazdaságot bővítették, földet vásároltak. Mindennek megvalósításához a családi munkamegosztás szigorú rendjét alakították ki. A Csongrádhoz közeli Tömörkényen élő Bánfi családban apa és fia, Pál és Balázs ács-kőművesként dolgoztak a 20. század első felében. A megrendelőket a háznál fogadták. Télen a házhoz tartozó műhelyben dolgoztak. A fiú apjánál inaskodott, majd a szintén ácskőműves nagybácsinál volt segéd. A 19. század közepétől a 20. század közepéig, 100-120 évig a Gresso család Csongrádon ugyanabban a saját tulajdonú házban élt és dolgozott kötélgyártóként. A harmadik generáció példája alapján - feltehetően az előző generáció életében is - a feleség és a gyerekek is kivették a részüket a kötélgyártás és az árusítás munkájából. Gresso Lénárd, az unoka mindkét fiát megtanított az iparra, de hagyta, hogy gyermekei az 1950-es, 1960-as években más foglalkozást válasszanak. A Pintér családban az apa, Pintér Márton asztalosként műhelyét az 1908-ban vásárolt házukban alakította ki. A fiatal mester a modern gépekkel berendezett műhelyében segédekkel dolgozott. A kisgyermekes család élete
