Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Bárkányi I.: Rátkai Sándor papucsos mester adományáról
Rátkai Sándor papucsos mester adományáról 121 egyben az apósa is volt. Tuksa Pálnak tetszett Rátkai Sándor munkája, de időbe telt, amíg korábbi mestere elengedte műhelyéből. (Végül felmondásában arra hivatkozott, hogy nem kapja meg időben a felsőrészt, így nem tud megfelelően dolgozni.) Akkoriban a Kecskeméti utcában lakott, feleségével együtt. 1939-ben nősült, sándorfalvi cipész leányát vette el. Az esküvőn készült fényképfelvételen több szegedi papucsos mester is látható. (1. sz. kép) Tuksa Pál és Baranyi István, akinek saját műhelye is volt, Budapestre is vitték az árut. Szegeden a piacon árultak, boltjuk nem volt. Sok segéddel dolgoztattak, egy-egy nagyobb vásáron akár egy ház árát is kiárulták. Az 1930-as évek végén Rátkai Sándor is kérte az iparengedélyt, hogy önállósulhasson, de addig nem kaphatta meg, míg katonaidejét le nem töltötte. 1936-ban vonult be, két év katonaidő után folytatta a mesterséget. A háborús viszontagságok ellenére 1943-ban letette a mestervizsgát. (Ekkor a pa- pucsosok számára külön szakosztály működött az ipartestületben.) Szeged bombázása idején a Bihari utcában lakott családjával, ahol sertéshízlalással kereste átmenetileg a kenyerét. A háború után nyitott saját műhelyt, boltja a belváros szívében, a Kölcsey utcában volt. 1946-47-ben a KlOSz-nál mesterbizottsági elnök lehetett. „Ment a papucs” - mondja. 3-4 segéd dolgozott neki, akik fejenként 20 párat készítettek el hetente. Az 1950-es évek elejéig a segédek mellett két ügynököt is foglalkoztatott, akik Debrecenbe, Miskolcra, Budapestre vitték az árut, „kinek melyik volt a reszortja". „Volt egy zsidó kereskedőm, az nagyon ügyes volt, az Pestre orientálódott, nagyon jó üzleteket csinált” - emlékezik a mester. Működése alatt mindig kényes volt arra, hogy ne csak a mintakollekciója legyen szép és tartós, hanem a szállított áru is, így méltán számíthatott folyamatos megrendelésekre. A Kölcsey utcai boltot a Royal Szálloda terjeszkedése miatt a Dóm térre költöztette, ahol az új könyvtár és levéltár számára kijelölt helyen álló épületek bontásáig működött. Ezután műhelyét a Munkácsy utcai házban állította fel, ahol napjainkban is dolgozik, elsősorban megrendelésre. Főként táncegyüttesek számára készít lábbelit, de sokan felkeresik, akik hallották hírét ma már egyedülálló papucsainak. Az 1950-es évektől feleségével rendszeresen és sikerrel vettek részt helyi és fővárosi kiállításokon, vásárokon. 1995-ben elnyerte a Népművészet Mestere címet, két ízben pedig a város jutalmazta a Szegedért Alapítvány emlékérmével (utóbb 2001-ben). A híres szegedi papucsosságot magas színvonalon képviselő mesterről számos film-és videofelvétel készült, s az újságírók is többször kitüntették figyelmükkel.16 2001 márciusában kollé16 A róla szóló cikkek, vele készített interjúk számbavétele még várat magára. Az idős mester nem tartja számon ezeket, bár szakmájának mai megbecsülése megelégedéssel tölti el.
