Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Bárkányi I.: Rátkai Sándor papucsos mester adományáról
122 Bárkányi Ildikó gám, Fodor Ferenc videofilmre vette egy papucs készítését, a munkafolyamatokat fotókon is részletesen dokumentálta. A Munkácsy utcai ház udvarra néző, üvegezett verandáján áll az egykori bolt bútorzata és a dobogóra állított műhelyfelszerelés. Az idős mester a jellegzetes papucsos szerszámokat használja, amelyek közül néhány már több évtizede szolgálja őt. Mielőtt munkához lát, mindent előre elkészít, hogy amikor leül, a keze ügyében legyen. A szűcsök által is használt, három élű tüt is mindig befűzve tűzi a helyére. A papucs szépségét véleménye szerint a használt anyagok, a bőr minősége is befolyásolja. Rátkai Sándor az oldal és a sarok készítésénél ragaszkodik a kecske- vagy juhbőrökhöz, sertésbőrből ritkán kap olyan minőségűt, amely teljesen simul a kaptafához, illetve a fa sarokhoz. A sertésbőr „első hasítást” talpbélésnek használja. A papucs talpába is fából készült svábot ragaszt, hiába ajánlottak neki nemrégiben tartósabbnak vélt acél merevítőt. A talpbélés alá disznószőrt töm. A fa sarkot egy hódmezővásárhelyi kft-től szerzi be, de valamennyit farag rajta, hogy a formája kissé hajlottabb, a régihez hasonlóbb legyen. Az általa készített papucsban összesen hat szög van: öt kerül a flekkre, egy a talphoz erősítést szolgálja. Az 1950-60-as években Rátkai Sándor készített ragasztott talpú papucsot is, mivel a kereskedelem nem csak a mívesebb, varrott eljárással készült darabokat igényelte. Évtizedek óta azonban kizárólag a hagyományos mesterfogásokat alkalmazza. A 23 pár lábbeliből álló mintakollekciót Juhász Antal régi rábeszélésére, kérésére készítette el a múzeum számára. Valamennyiről elmondta ismereteit, melyeket az alábbiakban sorolok fel. 2002.1.1.1-2. Barna rózsás, „strapa” papucs. Plüss fejét 2 sor rakott, barna selyemszalag díszíti, oldala barna bőr. Sarka magas, barna bőrrel bevont, nyakánál láncolás díszíti. Véleménye szerint az 1880-as évektől az 1930-as évek végéig volt ez a fajta papucs divatos. A virágos, vékony bársonyt méterszámra (egyszerre 10-15 métert), Szegeden vásárolták a mesterek, ahová Csehországból érkezett az áru. Főként ezzel, és a fekete, zöld pettyes fejű papuccsal járta ekkoriban Kecskemét, Tótkomlós, Makó, Hódmezővásárhely, Szentes, Baja vásárait, ahová kora hajnalban, ládákkal megrakott lovaskocsin vitték a portékát. A rózsás papucsot lányok, fiatal menyecskék viselték.17 17 A nyugat-bácskai Doroszlón az 1960-as évekig maradt divatban a “szégedisarku” papucs. Ld. Raj Rozália- Nagy István: Doroszlói népi textíliák. Tóthfalu, 2001. 36. A kötetben közölt fénykép szerint, ennek orra, akárcsak a régebbi szegedi papucsoké, hegyes volt.
