Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)

ZOMBORI István: A Jaksa és Vangel családok története JAKSA Jánosné VANGEL Amália

törvényei szerint történik, a sejtosztódás, ez súlyos, előre nem látható növekedéseket hozhat létre. A keletkező élet a legtöbb esetben nem lesz normális. Különösen az emberi, állati testekben jöhetnek létre ismeretlen dolgok. Tönkre teszi a talajt, újfajta állati és növényi életek jöhetnek létre. A bizonyos távolságban élők is sokféle kárt szenvedhetnek. Ez a magasrangú katona azt mondta, féltek, féltették családjukat, azokat, akik az ő felelősségükre voltak bízva, magukat is féltették. Ha ez bűn, vállalják amit rájuk mérnek, de ha elölről kezdődnének, ugyanazt tennék. Unokatestvérem név nélkül beszélt. Sok volt ezekben a gyónási titok. Apósom, Jaksa Dániel is tudott ilyen témáról. Még a háború közepén voltunk, akkor hallottunk először a maghasadás háborús célokra való felhasználásáról háborús célokra. Általában keveset tudtunk a maghasadásról. A tömörkényi szomszédban a tanítótól hallotta a következőket. Az iskolában fiatal házaspár lakott, tanítottak, szépen éltek. A feleség és a megszületett gyerek meghalt. Az ifjú férj nem akart tovább élni. Önként jelentkezett a frontra. De szegény hiába kereste a halált, nem a halál, hanem a katonai siker szegődött melléje. Egyre feljebb haladt a rangban és mint egészen különleges képességű katona beosztást kapott abba a tiszti küldöttségbe, akiknek bemutatták a készülő német titkos fegyvert. Láttak egy nagy tavat, ami rendkívül rövid idő alatt eltűnt, egy zöldellő erdővel ugyanez történt. Szabadsága idején mondta ezt el az apósomnak. Rossz volt rágondolni, hogy mindez igaz lehet. Pedig nem is mondott el mindent. Félelemmel gondoltunk rá, hát hogyha igaz. Apósom a fiatal tiszt szavahihetősége mellett kiállt. A háború 1939. őszén kezdődött, és 1945. ápr. 4-én Magyarországon megszűntek a harcok, ekkor lépték át a szovjet csapatok az országhatárt. Sok-sok nehézségünk volt, amíg elfogadható állapotok jöttek létre. Az infláció, a pénz teljes csődje lett. 1946. szeptemberében jelent meg a Forint. Első fizetésünkből fésűt és gyerek bilit vettünk. Fésülködni már alig tudtunk. Másfél éves kislányunk akkor kapott először új ruhát. Ezután lassan javult a helyzet, de nagyon sokat kellett dolgozni, volt úgy, hogy erőnkön felül is. Nekem daganataim kezdődtek, sok baj volt vele. Megtörtént, hogy mire a mentők megérkeztek, alig volt bennem élet. 1949-ben tanévet csak úgy lehetett kezdeni, ha röntgenleletet bemutattuk. Akkor nálam tüdőbajt állapítottak meg, 20 fillér nagyságú lyukat, kavemát állapítottak meg. Ettől kezdve igen nehéz helyzetbe került a család. A legszörnyűbb az volt, hogy a tüdőbaj nagyon súlyos fertőző betegség volt, nemcsak magunkat, hanem családunkat is nehéz helyzetbe hoztuk, és emiatt állandó félelemben éltünk. Körülbelül 20 év telt el, ami idő alatt változóan javultam, visszaestem. Ettől kezdve táppénzes, és rokkantnyugdíjas lettem. 98