Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)

ZOMBORI István: A Jaksa és Vangel családok története JAKSA Jánosné VANGEL Amália

Kevés volt a pénzünk, a férjem fizetése is kevés volt, velünk volt édesapám, akitől az 50-es évek elején mindenét elvették. Az adójának azt a részét, amit már nem bírt kifizetni, ezt a férjem vállalta magára, így apám a börtöntől megszabadult, 70 éves volt. A gyerekek nőttek, ruházni, iskoláztatni kellett őket. Jótanulók voltak, mind a három bejutott az egyetemre, már az első jelentkezésükkor. Anna Mária ének, magyar, történelem tanár, János orvos, belgyógyász képesítéssel, Ágnes magyar történelem tanár. Most a szülői házról és a családi házról írok, ez a kettő, egyikben 13 éves koromig laktunk. Szüleim fiatal házas korunkban vették a templom melletti házat, szemben a családi házzal. Szép régi ház volt és nagyon rendben tartott. Egy virágszerető nyugdíjas tanítótól vették. A házat két oldalról virágzó kert vette körül. A ház végén lévő virágos kertben az ágyakat széles ibolyasor szegélyezte. Jácint, nárcisz, tulipán, buxusok, anyám kedvence a lila viola, sok egyéb virág. A ház előtt több volt a bokor, hatalmas jázmin bokor, tuják, császárkorona. Az udvar felé a kerítést befutotta az iszalag. Egy ringlószilvafa alatt asztal, székek, jó időben itt étkeztünk. Volt itt üres hely, ahol lehetett játszani. Az udvaron gazdasági épületek, gépszín, távolabb veteményes és gyümölcsös kert. A családi ház több mint 100 esztendeig volt a Vangel családé. Nagyszüleim fiatal házas korukban vették. Ebben a házban halt meg édesenyám, Vittich Amália. Ott nevelkedett öt nagybátyám, két nagynéném. Innen temettük nagyapámat, Vangel Gyulát, nagyanyámat Levendovics Annát. Tíz éves voltam, amikor szüleim az elöregedettek gondviselői lettek. Ekkor költöztünk át a családi házba. Nagy ház volt ez, gazdasági épületek, gépszín. Apámnak két garnitúra cséplőgépe volt. Egy búza, egy lucernamag cséplőgép. Az energiát az öntöttvasból való gőzkazán adta. Akkor még a mai kombájnnak híre-hamva sem volt. Apám szakmája a mai elnevezés szerint mezőgazdasági gépész volt. 1120 négyszögöl volt a telek, udvar, kert, ennek egyik fele szőlő és gyümölcs, másik fele veteményes kert volt. Volt szőlő már nyáron, késő őszig. Az egészséges szép fürtöket száraz helyen a kamrában rudakra kötve még karácsonykor is fogyasztottuk. Gyümölcs minden fajta, minden menynyiségben. Volt a kertben kút cement medencével, fürdöttünk is benne. Innen locsoltuk a kertet. A környéken minden háznak ilyen nagy kertje volt, sok fával. Abban az időben sok madár volt, amikor beléptünk a házba, madárhangok fogadtak. Rengeteg fecske, veréb, vadgalamb, feketerigó, a nagy diófán héja fészek, az udvaron eperfában harkályfészek, a kertben egymás után sárgarigó család. Mindegyik madár mondta a magáét. A testvérem olyan jól utánozta a rigó füttyöt, hogy felcsalogatta a rigókat az udvarra, később a ház előtti fára. Ez a rigó család úgy hozzánkszokott, még Kornélia is látta, amint az almafa ágon benézegetett. Az udvari akácosban fülemüle 99