Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)

ZOMBORI István: A Jaksa és Vangel családok története JAKSA Jánosné VANGEL Amália

Kevés volt a pénzünk, a férjem fizetése is kevés volt, velünk volt édes­apám, akitől az 50-es évek elején mindenét elvették. Az adójának azt a részét, amit már nem bírt kifizetni, ezt a férjem vállalta magára, így apám a börtöntől megszabadult, 70 éves volt. A gyerekek nőttek, ruházni, iskoláz­tatni kellett őket. Jótanulók voltak, mind a három bejutott az egyetemre, már az első jelentkezésükkor. Anna Mária ének, magyar, történelem tanár, János orvos, belgyógyász képesítéssel, Ágnes magyar történelem tanár. Most a szülői házról és a családi házról írok, ez a kettő, egyikben 13 éves koromig laktunk. Szüleim fiatal házas korunkban vették a templom melletti házat, szemben a családi házzal. Szép régi ház volt és nagyon rend­ben tartott. Egy virágszerető nyugdíjas tanítótól vették. A házat két oldalról virágzó kert vette körül. A ház végén lévő virágos kertben az ágyakat széles ibolyasor szegélyezte. Jácint, nárcisz, tulipán, buxusok, anyám kedvence a lila viola, sok egyéb virág. A ház előtt több volt a bokor, hatalmas jázmin bokor, tuják, császárkorona. Az udvar felé a kerítést befutotta az iszalag. Egy ringlószilvafa alatt asztal, székek, jó időben itt étkeztünk. Volt itt üres hely, ahol lehetett játszani. Az udvaron gazdasági épületek, gépszín, távo­labb veteményes és gyümölcsös kert. A családi ház több mint 100 esztendeig volt a Vangel családé. Nagy­szüleim fiatal házas korukban vették. Ebben a házban halt meg édesenyám, Vittich Amália. Ott nevelkedett öt nagybátyám, két nagynéném. Innen te­mettük nagyapámat, Vangel Gyulát, nagyanyámat Levendovics Annát. Tíz éves voltam, amikor szüleim az elöregedettek gondviselői lettek. Ekkor költöztünk át a családi házba. Nagy ház volt ez, gazdasági épületek, gépszín. Apámnak két garnitúra cséplőgépe volt. Egy búza, egy lucernamag cséplőgép. Az energiát az ön­töttvasból való gőzkazán adta. Akkor még a mai kombájnnak híre-hamva sem volt. Apám szakmája a mai elnevezés szerint mezőgazdasági gépész volt. 1120 négyszögöl volt a telek, udvar, kert, ennek egyik fele szőlő és gyümölcs, másik fele veteményes kert volt. Volt szőlő már nyáron, késő őszig. Az egészséges szép fürtöket száraz helyen a kamrában rudakra kötve még karácsonykor is fogyasztottuk. Gyümölcs minden fajta, minden meny­nyiségben. Volt a kertben kút cement medencével, fürdöttünk is benne. Innen locsoltuk a kertet. A környéken minden háznak ilyen nagy kertje volt, sok fával. Abban az időben sok madár volt, amikor beléptünk a házba, ma­dárhangok fogadtak. Rengeteg fecske, veréb, vadgalamb, feketerigó, a nagy diófán héja fészek, az udvaron eperfában harkályfészek, a kertben egymás után sárgarigó család. Mindegyik madár mondta a magáét. A testvérem olyan jól utánozta a rigó füttyöt, hogy felcsalogatta a rigókat az udvarra, később a ház előtti fára. Ez a rigó család úgy hozzánkszokott, még Kornélia is látta, amint az almafa ágon benézegetett. Az udvari akácosban fülemüle 99

Next

/
Thumbnails
Contents