Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)

ZOMBORI István: A Jaksa és Vangel családok története JAKSA Jánosné VANGEL Amália

Hadbíróság elé állították, semmit sem tagadott. Halálra ítélték. A katonák fel voltak bojdulva, a fronton az emberek igen élénken reagáltak. Unokatestvéremnek, mint papnak az a feladat jutott, hogy bírja jobb belátásra és életben marad. Azt mondta, szereti a lányt és soha meg nem bánja amit tett. Azt is tudja, milyen nagyot vétett a katonai fegyelem ellen. Utolsó útjára Vangel Imre kísérte, kezében feszület. Elutasította a vallás vigasztaló szavait és a szentségek felvételét is. Az esemény után a tisztek autóval mentek. Imre egyszercsak elkezdett nevetni és nevetett, csak nevetett. Társai meglepődve nézték öt és közel voltak az idegkimerüléshez. Az orvos injekciót adott és ettől három napig aludt. Később még nehezebb helyzetbe, munkaközben dolgozott. A koalíciós időkben a gyűjtő fegyház lelkésze lett. Mint papot, a foglyok kérhették erre, engedély volt. Voltak ott a legegyszerűbb férfiaktól és nőktől a legmagasabb katonai, állami és egyházi vezetőség. Amit egyszer elmondott, azt leírni nem az én feladatom, és nem is tartozik rám. A foglyok több ízben azért hivatták, mert annyira tele voltak nehéz gondokkal, gondolatokkal, ily módon próbáltak könnyebbíteni belső terheikből. Legtöbbjük nem okolt senkit, tetteiket letagadni nem akarták, de nem is lehetett. Aki gyónt, tudta már mi vár rá. Egy legmagasabb tiszt elmondta, nincs miért okolni az akkori államvezetőt, az események nála nélkül is így történtek volna. Megtalálni a helyes utat nagyon nehéz volt, a biztos utat pedig lehetetlen volt. A Párizs környéki békék egyforma súlyos módon érintették a magyarokat és a németeket, a magyarok a trianoni békeszerződés felülvizsgálatát kérték, békés úton. A háborúra felkészülni nem volt lehetséges. Hitler azt tartotta, hogy nem megy békés úton a békekötések változtatása. Azért vállalta a nagyarányú fegyverkezést. Ehhez pénz kellett, jól jött a zsidó vagyonok elkobzása. Az eseményekért a nyugat is felelős. 1940. Magyarország Csehszlovákia felbomlásakor megkapta a magyar lakta területek egy részét. Az itt élő magyarok nagyon várták az anyaországhoz viszatérést. Itthon a nagy munkanélküliség, és akkor még sokan éltek azok közül, akiket onnan elüldöztek. Ezek hazavágytak. Milyen lélek kellett volna ahhoz, hogy Magyarország nem fogadja el a felkínált lehetőséget. Ez a közvélemény teljes ellenkezését váltotta volna ki. Most folytatom Imre unokatestvérem élményeit. Az egyik rab a gyűjtőfegyházban az ország egyik legnagyobb katonai személyisége arról beszélt, hogy ők konkrét dolgokat tudtak a német titkos, veszélyes fegyveréről. Ez akkor volt még, amikor az emberek nem tudtak az atombombáról. Nagyon kevesen tudtak akkor még a maghasadás felhasználásáról, háborús célok pontos felhasználásáról, és általános ismeretekről, ami félelemmel töltötte el azokat, akik tudták, hogy tönkre teszi a talajt, növényzetet, a maghasadás állati, növényi életben olyan változásokat hoz létre, ami nem a természet 97