Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)
ZOMBORI István: A Jaksa és Vangel családok története JAKSA Jánosné VANGEL Amália
mélyen be is mentek, rablósat játszottak ott. Megtalálták a falba épített vasláncokat, a rabok fogságában. A monda szerint a Hunyadi János utca alatt vezetett az alagút. Ebben az irányban volt nekünk egy almafánk, a férjem ültette. A kis fa dűlni kezdett, kikötötte a közeli épülethez, így is dűlt. Apu szerette volna megtartani, nagyon jóízű nyári almát termett. Kikarózta, akkor is dűlt. Utóbb én vágattam ki úgy, hogy a föld felszíne fölött elfűrészeltük. Féltem, hogy egyszer tövestől dől ki az almafa és alatta üreg támad a lakószobák alatt. Szegvár egy ideig megyeszékhely volt, az 1800-as évek második feléig. A megyegyűléseket a mostani Állami Gyermekotthon épületében tartották, ami akkor Károlyi kastély volt, várszerüen megépített vastag falakkal. A Kurca vize folyt mellette. A várfalon belül volt a megyebörtön, mely akkor az Alföld legsúlyosabb börtöne volt. Századunk első éveiben a börtönépületet lebontották, az épület anyagait a lakosok megvették, meg csak úgy elhordták. A faluban tudtak az apu gyűjtő munkájáról. Egyszer egy tanyára hívták. Ott egy disznóólban beépítve volt a régi megyebörtön vasrácsos ajtaja. Szívesen adták, ott van most is a Falumúzeumban. A börtön legsúlyosabb része alatt a Kurca vize folyt, csak egy vasráccsal volt befödve. Sokat szenvedhettek itt a rabok. Erről a börtönépületről talált a férjem képes levelező lapot, fénykép volt. Hogy az épületről emlék maradjon, férjem tanítványa és pártfogóltja egy pontos mású, nagyított képet festett róla. Ott van ma is a Falumúzeumban. Beszélt a férjem olyan emberekkel, akik tudtak azokról az emberekről, akik itt raboskodtak. Egy ilyen eset a következő. Aki elmesélte, annak a nagyapjával történt. Galíciában katonáskodtak, egy alkalommal parasztházba szállásolták el őket. Éjszaka erősen megverték az ablakot, valaki követelte, engedjék be. A házbeliek megijedtek, de beengedték aki zörgetett. Nagyon durván viselkedett, káromkodott. Alig merték megkérdezni, hogy kicsoda is, és honnan jött. A szegvári várbörtönből, ott nagyon sokat szenvedett. Vállalta, hogy bűnöző, saját magáért most sem felel. A házbeliek örültek, hogy ott voltak a katonák. Kérdezték hova megy, azt mondta meszsze Szegvártól, ahol olyan sokat szenvedett. Vers, vagy talán népdal is maradt fenn a várbörtönről. Hallottad-e hírét Szegvár vidékének, Kurca partján épült súlyos börtönének? Hallottam bizony én, raboskodtam benne, Verje meg az Isten, aki építette. Az én gyerekkoromban apácák laktak az ún. Gróf Károlyi Korniss végrendeletű alapítványi épületben. A trianoni béke után Kassáról kiutasított Szent Orsolya rendi apácáké volt az épület. Polgári leányiskolát és nevelőintézetet tartottak fenn. Én is ott végeztem a négy polgári iskolát. A polgári iskola középiskola volt, négy 82
