Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)

ZOMBORI István: A Jaksa és Vangel családok története JAKSA Jánosné VANGEL Amália

Egyszer csak hirtelen könnyű lett az eke. Kiértek az Alföldre. A csacsika megállt, szétnézett, és nagyon tetszett neki a táj. Hatalmas zöld mezőket látott és mivel éhes is volt, megkóstolta a füvet és nagyon jónak találta. Távolabb még szebb volt a fű, arra fordította az ekét. Aztán újabb szép mezőket látott, oda is elment, azt is nagyon jónak találta. A Tisza meg mindenütt csörgedezve utána. Ezután már végig így járt, amerre szép zöld füvet látott, odament. Ezért olyan kanyargós a Tisza. Szép dalokat, nótákat is tudtunk a Tiszáról, énekeltük ezeket a dalokat, nótákat, akár magunkban voltunk és társaságban is szerettünk dalolni. Tudtunk is nagyon sok nótát. A víg, gyors tempójú csárdás, táncoltunk ezekre a nótákra. A lassú tempójú szomorú nóta neve „hallgató". Ezekre nem lehetett táncolni. Az előadás módja „rubato" hangulat szerint. íme, néhány nóta a sok közül, amelyek a Tiszáról szóltak: Túl a Tiszán van egy kis ház, sárgára van festve, Abba lakik, benne lakik egy barna menyecske. Piros függöny az ablakán félre van az húzva, Arra jön egy Horthy baka, be-bekacsint rajta. Ne kacsingass Horthy baka az én ablakomba, Inkább gyere, inkább gyere, feküdj az ágyamba. Nincs most itthon az én uram, szegény halászlegény, Éjjel-nappal a vízen jár, halat keres szegény. * Árad a Tisza, sáros nem tiszta, Félve lépek ki a partra. Észre ne vegyék, szóba ne tegyék Sáros lett a cipőm sarka. Mert az anyám jól vigyáz reám, Nem is sejti, hogy a lánya Éjjel a Tiszán, holdvilágos éjszakán Barna szeretőjét várja. * A kanyargó Tisza partján ott születtem Oda vágyik egyre vissza szívem, lelkem, Pásztorsíptól hangos ott az árvalányhajt termő róna, Édesebb ott a madárdal, kékebb az ég, Hívebb a lány, szebb a nóta. 73