Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)

ZOMBORI István: A Jaksa és Vangel családok története JAKSA Jánosné VANGEL Amália

Látlak-e még szőke Tisza ftizes partja, Kondulsz-e még szülőfalum kis harangja, Vár-e még rám az a kislány vágyó szívvel ahogy írta, Térdelek-e még előtted Édesanyám kakukfűvel benőtt sírja. * Szőke vize a Tiszának, Mondd meg kislány az anyádnak, Hogy az egész Tisza mentén Nincsen olyan legény, mint én. Szőke vize a Tiszának, Mondd meg legény az anyádnak Hogy az egész Tisza mentén Nincsen olyan leány, mint én. * Tavasszal a Tisza mikor kivirágzik, Milliónyi lepke fölötte cikázik. De egy sem él addig, míg olvasok százig Temető a Tisza, mikor kivirágzik. A te szerelmed is ilyen kérész élet, Alig hogy kinyílott, már is semmivé lett, De az én két szemem sűrű könnyben ázik, Temető a Tisza, mikor kivirágzik. * Nagyon szép a Tisza tiszavirágzáskor. A tiszavirág kérész rovar. Hosszú ideig átalakulóban a vízben él. Mikor elérte a teljes kifejlődését, feljön a víz tetejére. Fényes szárnyaival repked, párosodik és rövid idő múlva elhullik. Nagyon szép látvány, mert egyszerre jönnek fel és elborítják a víztükröt. Vannak akik azt mondják, hogy ezek a dalok egykaptafán mennek. Az igaz, hogy mind a szerető kedvesről, természeti tájról, az édesanyáról szól: Édesanyám kössön kendőt, selymet a fejére, Menjen el a legszebb lányhoz a falu végére. Édesanyám az a leányt el szeretném venni, Kérdezze meg akar-e a feleségem lenni. 74