Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)

ZOMBORI István: Jaksa János élete és családja

bejegyzései alapján, a szegedi múzeumnak még egyetlen szegedi tanyai tanító sem jelentett be régészeti lelőhelyet. " - írja. Ez az idézet megerősíti azt az elismerő véleményt, amelyet Móra fejtett ki Jaksa János személye kapcsán. A környezetben a tanító a rá jellemző aktivitással látott neki a feladatok­nak. Lelkes igyekezete, gyűjtőszenvedélye révén sikerült létre hozni a falu­múzeumot, amelyről itt bővebben is olvashatnak. De jó szándéka, lelkese­dése messze túlmutatott Szegváron és a már működő múzeumon. A tanítói tekintélynek kijáró vezető szerep, és az ebből adódó lehetősé­gek, szintén hozzájárultak ahhoz, hogy Jaksának nagy része volt az önálló községgé szerveződésben, a községi iskolák szintjének fejlesztésében, va­lamint a földművelésből élő emberek munkája során előkerülő régészeti emlékek összegyűjtésében és azoknak a múzeumba juttatásában. Másrészt ez az ismeretség és kapcsolatrendszer, amely részben Szeged­hez, részben Kecskeméthez kötötte, hozzájárult ahhoz, hogy Jaksa megva­lósítsa régi álmát: mind a felesége, mind a testvére, mind pedig gyermekei visszaemlékezésében fokozott szerepet kapott az a megjegyzés, miszerint Jaksa János legbüszkébb a rajzolni, festeni tudó képességére volt. Számos rajzot, festményt készített, amelyet a család a későbbiekben is féltve őrzött. Ezekről tudjuk, hogy részben bibliai témájúak, részben az őt körülvevő természetet és környezetet ábrázoló művek voltak. Azt is tudjuk, hogy is­kolai évei alatt társa volt Konecsnyi György, az ismert festő és grafikus, akivel a kapcsolat életük későbbi szakaszában is megmaradt. Jaksa János - mint az a Móra-féle levelezésben is olvasható, - minden­képpen szeretett volna Szegedre bekerülni az itteni Kereskedelmi és Iparta­nonc iskolába. Ez az iskola közismerten nagy fontosságot tulajdonított a rajzoktatásnak. Nyilvánvaló, hogy Jaksa ezen iskola keretében szerette volna rajz- és festőképességeit gyümölcsöztetni. Saját, Móra segítségével megtámogatott kísérletei azonban sorra kudarcot vallottak. Ennek az 1927­1934 közötti időszaknak elsősorban a gazdasági világválság után előállt hihetetlen mértékű értelmiségi munkanélküliség volt a jellemzője. Ily mó­don a tehetsége révén Jaksa bekerülhetett volna ugyan Szegedre az említett iskolába, de a szigorú elhelyezkedési szabályok miatt végül is ez mégsem realizálódhatott. Hasonló okok vezettek oda, hogy a Mórának fölvázolt, Kecskeméthez kapcsolódó tervek sem sikerültek. Úgy tűnik, hogy az 1927-1937. közti tíz esztendő volt az az időszak, amikor Jaksa János hihetetlen ambícióval végzett sokoldalú tanítói, közéleti tevékenysége arra irányult, hogy a Pusztaszeren megkezdett pályáját vala­melyik, már említett nagyvárosban folytathassa. Amikor úgy látta, hogy ez nem valósítható meg, akkor 1937-ben megnősült, amely kétségtelen, hogy egyfajta beletörődést és saját tanyasi iskolai pályájának hosszabb távon való 10

Next

/
Thumbnails
Contents