Szent István emlékezete falikárpitokon 1938-2000 (Szeged, 2001)

Pálosi Judit: Szent István kárpitok

A jeleneteket egymástól elválasztó, kitűnő tagoló motívumnak bizonyuló terebélyes fáról fontos jelentéshordozó szerepe is kiderül figyelmes szemlélődés során. Vastag törzsének, sudarának egy- egy ponton hirtelen vége szakad, vékony kis ágakban folytatódik, mint ahogyan a természetben csonkolás után fejlődnek tovább a fák. Hányszor dőlt romba ez a város, hányszor égtek ki épületei! Kipusztított lakóit új betelepülők követték, idegen kultúra súlya nyomta évszázadokon át. S mégis, akár a csonkolt fa, Székesfehérvár a pusztításból is erőt merített, ma is lüktető, eleven élet hatja át.

Pekáry kompozíciójának zöld lombkoronás fája dombról tör a magasba, s ezen a zöld halmocskán ágaznak szerte a gyökerei. Ez ugyanaz a domb, mint amelyen

a fa törzséhez támasztott városcímer tornyos vára áll. A két domb színe, vonala egymásban folytatódik, a gyökerek ebből erednek, ahogyan Székesfehérvár mai és későbbi élete történelmi múltjának, hagyományainak talajára épül.

17