Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Rózsa Zoltán: Késő szarmata teleprészlet Orosháza északi határában
RÓZSA Zoltán dányból46 ismert (VÖRÖS 1994, 6. kép 10). Ugyanerről a lelőhelyről kerültek még elő azok a típusú tálak is, melyek az orosházi telep 3. típusát adják. A sűrűn, szélesen hornyolt lépcsős tálak (VÖRÖS 1994, 7. kép 3) legszebb párhuzamai Szőregről ismertek47 (ÁCS 1992, l. t. 2), mely lelőhely szintén sok szállal kapcsolódik az orosházi településhez (kantáros edény, függőleges falú tál, kézikorongolt fazéktípusok, cserépbográcsok), illetve a szabálytalanul gömbölyített peremű tálak, melynek talán legkorábbi képviselője Dobozról ismert (MEDGYESI 1989, 2. kép 5). A tálakról tehát általánosságban elmondható, hogy a peremek a korszakon belül az idő haladtával egyszerűsödnek. A kihajló peremek rövidülnek, a behúzott peremek belső hangsúlyt kapnak. A gömbös test erősen kihajlóvá válik, s általánosságban tért hódít a félgömbösebb, bikónikus forma. Ezt a tendenciát alapul véve, az orosházi telep a tál-peremtöredékek alapján a vizsgált területen a korszak egyik legfiatalabb településrészletének tekinthető. Sajnos sem az előkerült korsók, sem a gömbtestű edények, sem a hombártöredékek nem szűk korhatározó értékűek. Korábbi települések anyagában is találkozunk hasonló típusokkal.48 Korszakjelző viszont a háromszoros bordás peremű hombár töredéke, melynek analógiái a rajtuk jelentkező függőlegesen, sávosan fényezett díszítésekkel kerülnek elő. Ehhez hasonló díszítés tárolóedény oldalfalán Orosházán szintén található. Szintén késői darab egy peremtöredék (18. kép 2), melyhez hasonló Vrsacról ismert (H. vaday 1985, 8. kép 3). A közölt kézikorongolt fazekak peremtöredékeinek száma roppant kevés. Tipológiai besorolásuk nem hozott eredményt. Számuk mindazonáltal elég magas a település anyagában. Százalékos arányuk növekedése a kézzel formált edények meny- nyiségének csökkenésével magyarázható (VÖRÖS 1993,20).49 Összességében elmondható, hogy az orosházi késő szarmata település kerámiaanyaga alapján beilleszthető a korszak ismert lelőhelyeinek sorába. Sőt annak eddig ismert legkésőbbi fázisába, melynek horizontját Tiszaföldvár pusztulási rétege, Gyula-Szeregyháza, Algyő, Bordány és Szőreg lelőhelyek jelentik. Kisteletek Nagyon kevés az úgynevezett kisleletek száma a leletanyagban.50 Orsógomb (16. kép 1, 4). Két különböző anyagú és formájú orsógomb került elő összesen. A 20. objektumból származó példány másodlagosan vörösre égett, töredezett, hordó formájú (16. kép 1). A 2. objektumból előkerült szürke, bikónikus orsógomb erősen homokos soványítású. A gömbölyített orsógomb (16. kép 1) párhuzamai már az igen korai szarmata anyagban megtalálhatók, a bikónikus orsógomb (16. kép 4) az általános formát mutatja (H. VADAY 1989, 127). Az edényoldalból faragott, de ki nem fúrt ke- rekded darabok (16. kép 2, 20/A objektum, északi szórvány) talán inkább játékok lehettek. Gyöngy (16. kép 3). A 2. objektumból származik egy csontszínű, hordó formájú, kemény mészkőgyöngy. Vascsipesz (16. kép 6). Egy lemezből készült, egyszerű, behúzott élű vascsipesz volt az 5. ház betöltésében. Eddig főleg sírokból voltak ismertek, a tüzszerszám kiegészítőjeként is számolhatunk velük (H. VADAY 1989,123). Hasonló vascsipesz bonyolultabb kivitelben ismert az orosházi lelőhelynél korábbi endrőd-szujókereszti 129. sír anyagából (VADAY-SZŐKE 1983, 15. kép 6). 46 A hasonló módon behúzott peremű, hornyolt változatú tálak korábbi formája az orosházi telep anyagában nem fordult elő. Hasonlók ismeretesek Sarkadról (VADAY-MEDGYESI1993, 7. kép 9), Dobozról (MEDGYESI 1989, 3. t. 8). 47 A típus Közép-Tisza-vidéki előfordulása kapcsán Vaday Andrea hun kori dotálást ad (H. VADAY 1989, 149). 48 Az egyik típus (18. kép 22) párhuzama ismert, pl. Artánd-Nagyfarkasdombról (M. NEPPER 1984, 45. t. 7), a hombár peremtöredékének (18. kép 14, 19) analógiája Dobozról (MEDGYESI 1989, 4. kép 3, 10) került elő. 49 Azt hiszem, ez érthető. A települések lakóinak főzőedényeit a kézikorongolt kerámiafajta megjelenéséig (VADAY 1984, 31) a kézzel formált kerámia jelentette. A megnövekedett gazdasági igények (H. VADAY 1985, 34) egyes kerámiafajták mérettartományának növekedéséveljáriak (H. VADAY 1989, 134). A nagyméretű fazekak hagyomány os, kézzelformált technikával készített változatai éppen a készítési technika folytán kevésbé jó megtartásúak, mint kézikorongolt társaik. A divat mellett tehát józan érvek is a kézikorongolt kerámiafajta térhódítása mellett szólnak. 50 Talán nem haszontalan megemlíteni, hogy ezek nagy része lakóépületből (a vascsipesz az 5. házból, a bikónikus orsógomb és a mészkőgyöngy a 2. házból) származik. 94
