Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Rózsa Zoltán: Késő szarmata teleprészlet Orosháza északi határában

Késő szarmata teleprészlet Orosháza északi határában

lános jellemzőjük a vastag, kihajló, lekerekített perem. Ide sorolható az aláhajló peremű (18. kép 10; 13. kép 2) és az erősen megvastagodó peremű, rádlis díszű peremtöredék (18. kép 14; 8. kép 12) is.

Díszítettségi fokát tekintve is hasonló darab ismert Tápéról (VÖRÖS 1993, 3. t. 1), Tiszaföldvárról (VADAY 1997, 11. kép 2), Hódmezővásárhely-Fehér- tóról (PÁRDUCZ 1952, 13. t. 4), Solt-Palé II. (PÁRDUCZ 1938, 8. kép) lelőhelyről.

Nagy mennyiségben ismertek hasonló kialakítású darabok Sarkad-Körös-hátról (VADAY-MEDGYESI 1993, 8. kép).33 A típus megvan a dobozi (MEDGYESI 1989, 10. kép 2) anyagban is. Gyoma 133. lelőhely anyagában is nagy számban fordulnak elő (VADAY 1996, 129. t. 7).

Az egyik hombár peremtöredékének (18. kép 14) legjobb párhuzama Dobozról ismert (MEDGYESI 1989, 4. kép 10).

Vízszintes peremű hombárok (10) (18. kép 15-19). Kevés darab tartozik ide. Nagyon különbözőek. Típusba sorolásuk alapja a közel vízszintes perem. Három peremtöredék (7. kép 17; 10. kép 3; 15. kép 4) hasonló formát képvisel, csak szélesebb peremátmérővel rendelkeznek.

A peremkiképzés klasszikus értelemben vett vízszintesen kihajló változata ugyan nem fordul elő a település anyagában, a típus legjobb párhuzamait a környező településeken mégis azok a példányok adják, melyeken ez a jelleg kiválóan megfigyelhető. Ilyen darabok ismertek Tápéról (VÖRÖS 1993,2. t.

3), szép számban Sarkad-Körös-hátról (VADAY- MEDGYESI 1993, 9. kép 1-7), Bordányból (VÖRÖS 1994, 6. kép 11, 7. kép 12-13), Dobozról (MEDGYESI 1989, 10. kép 3), Gyónta 133. lelőhelyről (VADAY 1996,68. t. 7).

A behúzott peremű hombár párhuzamai kerültek elő Kopáncs I. lelőhelyen (PÁRDUCZ 1942, 6. kép 16), Sarkad-Körös-háton (VADAY-MEDGYESI 1993, 8. kép 3), Dobozon (MEDGYESI 1989, 4. kép 3).

Az elkeskenyedő végű hombár peremtöredékének (18. kép 18) analógiája Gyoma 133. lelőhelyről ismert (VADAY 1996,59. t. 14).

Hordóedény (12. kép 19). Mindössze egy darab matt, gyűrűs válltöredék (12. kép 19) kapcsolható hordóedényhez. Az oldaltöredékek besorolási nehézségei miatt több hordóedénnyel számolhatunk.34

Fedő (10. kép 12; 12. kép 9). A korongolt anyagban két darab peremtöredék került elő. Egy barna szemcsés, vágott peremű (10. kép 12) és egy sávosan fényezett, gömbölyített peremű, szürke darab (12. kép 9) tartozik ide.35 36

A vágott peremű fedő legjobb párhuzama mind a forma, mind a méret tekintetében Gyula-Szer- egyháza lelőhelyről ismert (VADAY-MEDGYESI 1993, 14. kép l). Korongolt fedő ismert még Tiszaföldvárról (VADAY 1997),36 Sarkad-Körös-hátról (VADAY-MEDGYESI 1993, 10. kép 14).

Kézikorongolt kerámia (19. kép)

A kézikorongolt anyagba egy pohár kivételével főzőedények tartoznak. Ezek pedig egy bográcsoldal kivételével a fazéktöredékeknek tekinthetők. Az egész leletanyag 18,1%-át alkotják. A kézikorongolt kerámia a gyorskorongolt, szemcsés kerámiától teljesen idegen. Vaskosabb, törtkavicsos, aranyló színű csillámokkal, homokkal, gyakran mésszel soványított. Nem ritka a csillámok és a törtkavics teljes mellőzése sem. Ezeknél a daraboknál néha csak a formai megfeleltetés alapján dönthető el a technika. Ez több oldaltöredékre is érvényes, több esetben kétségessé téve a meghatározást. Sötét színűek, ritkán barna árnyala- túak. Vízszintes és hullámvonalköteges, árkádos fésűs díszek, bevagdosott díszű bordák és peremélek, ferdén benyomkodott, csepp alakú díszek, fésűheggyel ferdén és függőlegesen szurkált minták nagy variációja fordul elő.

A fazekak fenéktöredékei egyik peremtípusnak sem feleltethetők meg. Előfordul közöttük a gömbös (7. kép 18), durva, vaskos (8. kép 11), egyszerű (8. kép 10; 12. kép 16) — ez utóbbi elkeskenyedő fenékkel is (12. kép 15; 14. kép 16) —,

33 A sarkadi telep anyagában a profil íve az edény nyaki részén általában megtörik, illetve kevéssé ívelt. Az orosházi telepen talált darabok peremtöredékei jobban ívelt vonalúak.

34 Az orosházi telepen előkerült hordóedény piciny töredéke semmiféle osztályozásra nem alkalmas. A környező települések leletanyagában is viszonylag kis számban fordulnak elő. Gyomán (VADAY 1996, 109) a B fázis anyagában fordult elő legnagyobb arányban.

35 Mindkét példány 27-28 cm szájátmérőjű, miként a nagy, gömbös tálak Ez a méret ismételten a 12., esetlega 13., 14. típusba sorolt kézikorongolt fazekaknak felel meg. Külön érdekesség, hogy mindkét ásatási felületen megtalálhatók.

36 A tiszaföldvári közölt példány lekerekített peremű. Mindkét típus — általában a korongolt fedők — a hun korra jellemzők (VADAY 199A, 2. kép 19; VADAY-MEDGYESI 1993, 80).

91