Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Szalontai Csaba - Tóth Katalin: Ekőzetes jelentés a Szeged-Kiskundorozsma határában végzett szarmata kori település- és temetőfeltárásról
SZALONT AI Csaba - TÓTH Katalin 1. kép: A feltárás helyszíne Abb. 1: Der Fundort dó nyomvonalszakaszon. Ekkor a két fent említett — 26/72. és 26/74. — lelőhely közötti területen is találtunk szarmata kori edénytöredékeket, vagyis már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a két lelőhely egyazon szarmata település része,6 amely minimálisan 600 méter hosszú, átlagosan 150-200 méter széles lehetett. A feltárás során kiderült, hogy valójában a telep még ennél is nagyobb volt. A megismételt terepbejárás további újdonságát az jelentette, hogy a 26/74. lelőhelytől délre mintegy 400-500 méterre késő középkori cserepekre bukkantunk az autópálya nyomvonalának 161,860 és 161,950 kilométere között, egy körülbelül 90x100 méteres felületen. Mielőtt a szarmata lelőhelyre rátérnénk, néhány — a terepbejárással kapcsolatos — módszertani problémáról számolunk be, mely jól érzékelteti a terepbejárási megfigyelések és a feltárt régészeti jelenségek egymáshoz való viszonyát. Mint láttuk, a császárkori lelőhely kiterjedésének meghatározása nem volt problémamentes. Mára már tisztázódott, hogy a 26/72. lelőhelyet éppen olyan területen lokalizáltuk, amelyen a feltárás során alig kerültek elő régészeti jelenségek, és amelynek a leletgazdagsága is nagyságrenddel elmarad a település többi részétől.7 Azon a részen, ahol a felszíni leletek alapján a falut sejtettük, az altalaj erősen lejt kelet, azaz a Maty-ér, valamint észak felé, ami jól érzékelhető a nyesett felszín szintezési adataiból is: 20-25 méteres távolságon belül mintegy 0,5-1 méter a szintkülönbség. A domborzati viszonyokból és az objektumok hiányából arra következtethetünk, hogy ezt a részt — a feltárt felület északkeleti sarkát — folyamatosan, vagy legalábbis csapadékosabb időszakokban víz boríthatta. A felszíni leletek az erózió és a feltöltődés — a természet és az ember által befolyásolt — folyamatának következményeként sűrűsödtek ezen a területen. Közel hasonló jelenséget figyeltünk meg a 26/74. számú lelőhely esetében is. A felszíni leletek itt is olyan részeken sűrűsödtek, ahol egyébként a feltárt településjelenségek az átlagnál kisebb sűrűségben jelentkeztek és éppen a sűrű szerkezetű településrészeken nem találtunk felszíni leleteket. Az 1998. tavaszán végzett terepbejárás alkalmával — amint ezt a feltárás igazolta — a szarmata kori településsel ellentétben a késő középkori település helyét sikerült a felszíni leletek alapján viszonylag pontosan meghatároznunk. A kb. 100x100 méter kiterjedésű településnek azonban csak kisebb részlete esik az autópálya nyomvonalába, ugyanis itt a Maty-ér medre kelet felé kanyarodik és a késő középkori falu követi a víz irányát. Visszatérve a császárkori lelőhelyre, két ásatási idényben — 1998. június 15. és december 15., illetve 1999. március 25. és augusztus 25. között — tártuk fel azt. A feltárt terület az autópálya nyomvonalának 160,900 és 161,950 kilométere között helyezkedik el, hossza 1050 méter, átlagos szélessége 55 méter (2. kép 1-2). Az 1998-as idényben 25 789 m2-t, 1999-ben pedig 29 310 m2-t, azaz 6 A későbbiekben a feltárt összefüggő felületen egységesen a 26/72 (34) lelőhelyszámot használtuk 7 A feltárás legészakabbra lévő 70 méterében összesen csak 6 árok, egy karám, II gödör és néhány cölöplyuk került elő. 60
