Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Gallina Zsolt: Tüzelőberendezések egy szarmata településen (Kecskemét-Belsőnyír, M5 autópálya 52/E lelőhely)

Tüzelőberendezések egy szarmata településen (Kecskemét-Belsőnyír, M5 autópálya 52/E lelőhely)

helyen (PETŐ 1992, 9-11). Az M5 AP 125. lh. Kis- kunfélegyháza-lzsáki út lelőhelyen a házak közelében számos tüzelőgödör került napvilágra (WICKER 1997, 75).

II. Külső kemencék: a szabadtéri kemencék többségére a szűk szájnyílás, az erősen átégett agyagtapasztás (sütőfelület) és a cserépszigetelés volt a jellemző. E vonások általánosságban a sütőkemencékre jellemzőek (MÉRI 1963, 273-280; VÁLYI 1992, 135-136, 151-153; KOVALOVSZK1 1980, 22-23). Tehát az itt feltárt kemencék sütőkemencék (is) lehettek. Feltételezhető azonban, hogy főzést is végeztek e szabadtéri kemencékben (KŐHEGYI-VÖRÖS 1992, 106).10

Speciális volt a 38., szabadtéri kemence (esetleg tűzhely), amit feltehetően nem megépítettek (mint az itt levő kemencék többségét), hanem a földbe vájták (4. kép 3). A tojásdad alaprajzú, 80x120 cm átmérőjű kemence keresztben szélesebb volt. Egyenetlen, tapasztatlan feneke alig volt átégve, sütőfelülete nem volt, déli felének alján hevenyészett cserépréteget helyeztek el. A kemence alja hátrafelé lejtett. A fenti kritériumok megfelelnek az Árpád-korban használatos és ott körülírt füstölőkemencéknek (MÉRI 1963, 273-280; VÁLYI 1992, 151-153). Ezek analógiái alapján a fenti tüzelő- berendezés aszaló, füstölő, hússzárító, gabonapörkölő funkciót (is) elláthatott a fűstölőobjektumok mellett. Formája alapján azonban lehetett ún. banyakemence (lapos, kerek, nyitott tűzpad, tűzpad- ka), amit sütőhelyként használtak.11

Bizonyos jelek arra utalnak, hogy kiegészítő ipari tevékenység is folyhatott a lelőhelyen. Számos objektumból került elő agyag- vagy vassalak töredék (21., 40., 60., 68., 72., 74., 75., 80., 89., 123. és 174. objektum). A salakanyagok sűrűsége arra utal, hogy az 58-59. és a 80-82. kemencebokrok kemencéinél vagy azok közelében képzelhető el valamilyen ipari tevékenység (2. kép).12

A közelben levő fazekas-tevékenységre is utalhat, hogy a feltárt lelőhelyrészlettől délre, mintegy 100 m-re agyagnyerő gödrök és kopolyakutak helyezkedtek el.

Az edényégető kemencék és az azt kiszolgáló objektumok összefüggéseit más lelőhelyeken is megfigyelték. Sebastovce-Barcán két kemencéből álló kemencebokor és szárító(?) került napvilágra egy 2. századi fazekasműhely mellett (LAMIOVÁ- SCHMIEDLOVÁ 1963, 59-86). Sándorfalva-Eperjesen a fazekasműhely a telep legdélibb részén került elő. Hozzátartozott egy gödörrendszer az oldalába vájt edényégető kemencével, különálló kút és a gölöncsér háza. A gödrökből itt is nagyszámú salak, rontott töredék került elő (VÖRÖS é. n. 25-29; VÖRÖS é. n.a, 27-29, 36). Nagymágocs-Paptanyán egy földbe mélyített, szabálytalan formájú, 5x3,5 m alapterületű építmény került elő, benne edénykészítésre utaló nyomok, agyagrögök voltak. A vélhető gölöncsérműhely közelében edényégető kemence maradványait tárták fel13 14 (VÖRÖS é. n.b, 18-22).

Az általunk feltárt lelőhelyen egyik kemencénél sem került elő osztott égető- és tüzelőtérre, átlyuggatott agyagrostélyra utaló nyom, ami az edényégető kemencék közvetlen bizonyítéka lenne. Néhány kemence esetében azonban volt némi közvetett nyom a feltételezett háziiparra. Az egymás közelében levő 109. és 114. kemencék esetében (7. kép 1-2; 9. kép 3; 8. kép 2) a sütőfelületen nem volt sima tapasztás, hanem egy cserépzúzalékos- kavicsos réteg helyezkedett el különböző edénytöredékekből álló réteg felett, ami eltér az itt megszokott gyakorlattól. Ez mindenképpen a fent ismertetett sütőfunkciótól eltérő tevékenységre utal. E kemencék szája az északi irányhoz közelítően nézett. Ez részben a kellő hőfok eléréséhez szükséges légáramlat biztosítása miatt lehetett így. Ezt az adottságot főleg az edényégető kemencék esetében használták ki (JEREM 1984, 8. j.) (7. kép 1-2; 8. kép

10 A külső kemencék funkciójának megállapításához célszerű néhány néprajzi adatot figyelembe venni. Még e században is voltak kőből és téglából épült, betapasztott, félgömb alakú nyári kemencék a moldvai csángóknál, amiket főleg sütésre használtak (VERESS 1931, 30). Csobotfalván (Csík megye) kúp alakú, padkás kemencét használtak kinti sütés-főzésre (V1SKI 1931, 23-24, 22. ábra, 26-27). Kemencében főzésre is van adatunk. E század elején főtt ételeket készítettek cserépfazekakban, gyümölcsöt, gombát aszaltak az Alsó-Őrségben (PALOTA V1932, 129-130).

11 Hasonló, félkörös peremű (falú), cseréppel kirakott felületű tüzelőberendezés került napvilágra Földeákról, amit azonban Párducz Mihály katlantűzhelynek határozott meg (PÁRDUCZ1940, 187-188; PÁRDUCZ1941,101). Gyoma 133. lelőhelyről több nyitott tetejű, D alakú, 80-140 cm átmérőjű kemence ismert (VADAY1996, 76-77, 29. ábra).

12 Pannóniából az 1-2. századból több lelőhelyen is napvilágra kerültek olyan edényégető kemencék, amelyek kemencebokorhoz tartoztak, ilyenről van tudomásunk például Bicsérdről (BARKÓCZ1 1956, 65; BÓNIS 1981, 12, 3. ábra) és Murselláról (SZÖNYI1981, 20. 1. ábra).

13 KJMRégAd: 115-84/1-4.

14 A fentiekhez hasonló alakit, elöterű és tájolású kelta edényégető kemencék ismeretesek Sopronból (JEREM 1984, 86-88).

41