Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: "Vadat űzni feljövének..." Egy csodaszarvas nyomában

Vadat űzni félj övének... ”

— Nekem nincs felnőtt fiam, aki segítene, lakjál velem, te fogsz nekem segíteni.

— Ha nem kellemetlen neked a társaságom, beleegyezem — felelte Szoszlan.

— Akkor szolgáljál úgy fel a vendégeknek, mintha te lennél a felnőtt fiam. Senki ne távozzon innen elégedetlenül! Kínálgasd őket rendesen.

És Szoszlan, mintha a gazda fia lenne, szolgált fel a lakomázóknak. A Gum-szakadék aldarja a többiek számára észrevétlenül figyelte Szoszlant és hálás volt neki az ügyességéért, de hallgatott. Az aldar együtt evett-ivott a vendégekkel, hát hogyne részegedéit volna le? A vendégek estig maradtak, azután hazamentek. Ekkor a Gum-szakadék aldarja így szólt Szoszlanhoz:

— Köszönöm neked a mai szolgálatot.

Éjszakára az aldar Szoszlant maga mellé fektette. Az aldar épp csak elaludt, amikor Szoszlan óvatosan kihúzta a feje alól a nemezkorbácsot, felpattant és hangosan felkiáltott:

— Hé, te fekete szamár! Hát te tényleg úgy gondolod, hogy szolgálatot keresek magamnak? Én vagyok Szoszlan nart! Kínoztad a népet, most próbáld ki magad a kínlódást.

Rásuhintott a nemezkorbáccsal a Gum-szakadék aldarjára, és az aldar szamárrá változott. Szoszlan felmálházta rá az aldar valamennyi kincsét, elhajtotta a jószágait pásztorostul és megérkezett a házba, ahol az aranyszarvas várta a fiaival. Szoszlan rásuhintott a szarvasra a nemezkorbáccsal, és a szarvas ismét asszonnyá változott.

Az asszony azt sem tudta, hogyan örömködjön, amint Szoszlant nézte. És mivel a nartok közül való volt, Szoszlan nővérének nevezte magát, a gyermekeit pedig az unokaöccseinek. A nemezkorbácsot a tűzbe dobta, és a tűz azóta is ég, nem alszik ki. Azután a nővér és az unokaöccsök megajándékozták Szoszlant, és gazdag ajándékokkal tért haza a nartokhoz. Szoszlan páratlan lakomát rendezett a nartoknak, etette-itatta őket álló héten át.

SZOSZLAN HALÁLA

Boldogságban és jólétben élt Szoszlan a Nap Leányával, a gyönyörűséges Aciruhsszal. Nap nap után, év év után múlt számukra észrevétlenül. Szoszlan gyakran eljárt vadászni a nartok által versengéseik és vadász hőstetteik színhelyéül régen kiválasztott Zilahar Mezőre.

így teltek napjai.

Egyszer Szoszlan tizenkét társával indult oda vadászatra.

Fölütötték a sátrukat a Zilahar Mezőn, vadásztak reggeltől ebédig, a vadászat után pedig visszatértek sátrukba pihenni. Este újra vadászni indultak. Egyszer visszatértek ebédre, és lehevertek pihenni. Nagy hőség volt, elfáradt mindenki, csak Szoszlan volt fáradhatatlan. Fogta íját és nyilait és elindult az egyik szurdokban. A szurdok egy tóhoz vezette. Szoszlan ezt gondolta: „Ilyen forróságban valamiféle állatnak biztosan ide kell jönnie inni.” Leült a tóparton és várakozott. Sokáig ült így és figyelmesen nézte a tópartot. Egyszerre csak látja: az erdőből kilép egy fiatal szarvasünő és a víz közelébe megy. Gyönyörű állat volt, párját ritkította karcsúságában és mozdulatai könnyedségében. Nyakán ott ragyogott a hajnali csillag. Szoszlan az idegre helyezte nyilát és épp ki akarta lőni, amikor a fiatal szarvasünő leánnyá változott és így szólt hozzá:

— Egészséget kívánok, Szoszlan!

— A teljes boldogság jusson osztályrészedül, jó leány — válaszolta neki Szoszlan.

— Hányszor jöttem le ide az égből csak azért, hogy veled találkozzam, Szoszlan! Hány esztendeig vártam rád, s most végtére találkoztunk. Vegyél feleségül!

— Ha feleségül veszek minden otthontalan leányt, akkor nem lesz velük elegendő a hely számomra a nart faluban.

— Vigyázz, Szoszlan, megbánod a szavaidat! — mondta a lány.

— Sokat vadásztam és tudom, hogy a disznók szeretnek a mocsárban ülni. És ha Szoszlan mindegyiket feleségül venné, akkor ragyogó acélja már rég fekete vassá változott volna.

A leány meghallván a pimasz szavakat, hirtelen magasba lendítette karját, és az szárnnyá változott. Szoszlan ebben a pillanatban meg akarta ragadni, de ő felreppent és röptében így szólt:

— Szoszlan nart, én Balszag leánya vagyok. Mindjárt meglátod, mi lesz veled!

A leány apja, Balszag házába repült, és elmesélte neki, hogyan sértette meg őt Szoszlan. Balszag megharagudott és ezt parancsolta a kerekének:

— Menj, öld meg Szoszlant!

Balszag kereke hangosan mennydörögve gurult el. Balszag azt kiáltotta Szoszlannak:

367