Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: "Vadat űzni feljövének..." Egy csodaszarvas nyomában

ISTVÁNO VITS Eszter - KULCSÁR Valéria

— Nartok fia, most aztán vigyázz!

— Miféle fegyvered van, hogy bízol a halálomban? — kiáltotta válaszul Szoszlan.

— Megy feléd valami, várd hát a csapást.

— És mit tartsak oda a csapás elé? — kérdezte Szoszlan.

— Tartsd oda a homlokodat! — válaszolta Balszag.

Látja Szoszlan, hogy repül felé a kerék. Odatartotta az orrnyergét. Hozzácsapódott a kerék és visszapattant, még csak egy karcolást sem hagyott. Szoszlan meg akarta fogni a kereket, de az kicsúszott a kezéből.

És Balszag újra kiált neki:

— Vigyázz! Újra gurul feléd!

— Most mit tartsak oda neki? — kiáltotta Szoszlan.

— Tartsd oda a mellkasodat — válaszolta Balszag.

A kerék dörögve zúdult rá Szoszlan mellkasára. De Szoszlan most ügyesebb volt és acélos kezével megragadta a kereket. Maga alá gyűrte a kereket és két küllőjét kitörte.

Erre Balszag kereke kérlelni kezdte:

— Ne szakítsd meg az életemet, Szoszlan! Nem leszek többé Balszag kereke, mostantól kezdve Szoszlan kereke leszek.

Szoszlan elhitte, hiszen hogy is ne hitt volna egy ilyen eskünek!

Elengedte a kereket, és az elkotródott. De útközben a bajkeverő Szirdon narttal találkozott a kerék.

— Jó utat, Balszag kereke! — mondta.

— Jaj, ne nevezz engem Balszag kerekének, mert Szoszlan megöl! Mostantól kezdve Szoszlan kereke lettem.

— Eh, pusztulnál el, te kerék! Hova tűnt el néhai erőd? Ki árnyékolta be nagy dicsőségedet?

— Hallgass, Szirdon, megesküdtem Szoszlan- nak — válaszolta a kerék.

— Engedj ki vért a kisujjadból és akkor megszabadulsz az esküdtől. Vagy talán nem tudod, hogy Szoszlant neked kell megölnöd? Próbáld csak meg még egyszer, gurulj rá — mondta Szirdon.

— Veszélyes ember — felelte a kerék. — Ha még egyszer a szeme elé kerülök, elrág a fogával. Hogy tudnám én legyűrni!

— Siess Kurdalagonhoz, készítsen neked acélküllőt. Azután pedig, amikor alszik Szoszlan, akkor gurulj keresztül a térdén, és akkor meghal.

És a kerék megadta magát Szirdon rábeszélésének.

— De hol találom meg alvás közben? — kérdezte a kerék.

— A Zilahar Mezőn vadászik most — felelte Szirdon. — Ebéd után a társaival együtt a sátrában pihen. Gurulj keresztül az összesen és megölöd a többi között Szoszlant is.

Balszag kereke Kurdalagonhoz sietett. Az új, acélküllőket tett be neki, és a kerék újabb csatára gurult Szoszlan ellen.

De éppen azon a napon — amint ez gyakran előfordult — Szoszlan megint nem pihent le ebéd után, hanem elment a szurdokba barangolni. Tizenkét társa lefeküdt a sátorban — hat az egyik oldalon, hat a másik oldalon, lábbal egymás felé.

Épp hogy elaludtak, dörögve gurult rájuk Balszag kereke.

— Itt a veszted, Szoszlan! — dörögte a kerék és levágta mind a tizenkét társának a lábát, és azok mindahányan meghaltak.

Nem sok idő múltával Szoszlan hátán egy leölt szarvassal tért vissza a vadászatról.

— Hé, gyertek ki, nézzétek meg! — kiáltotta a sátorhoz érve.

De senki nem jelent meg a hívására.

Szoszlan a földre hajította a leölt szarvast és belépett a sátorba.

Látja: mind a tizenkét társa holtan fekszik, s mindnek levágták a lábát. Elsötétült előtte a világ.

— Istenem, mit tegyek? Ezt a gonoszságot csak Balszag kereke művelhette! — mondta Szoszlan, s kiszaladt a sátorból. Látja, hogy Balszag kereke ott gurul a széles mezőn. És így kérleli Szoszlan a széles mezőt:

— Állítsd meg Balszag kerekét!

De a mező nem állította meg a kereket, és Szoszlan megátkozta:

— Hét esztendőnként csak egyszer teremj, különben légy terméketlen!

A kerék a hegyre futott. És Szoszlan odakiáltotta a hegynek:

— Tartsd fel! Kiirtotta a társaimat!

De a hegy sem tartóztatta fel a kereket.

— Lavina lavina után, kőomlás a kőomlás után aprítson kaviccsá! — átkozta el Szoszlan a hegyet.

A kerék beért az erdőbe és egy fiatal égerfa erdőben gurul.

— Tartsd fel, égerfa, az ellenségemet! — kiáltotta Szoszlan.

De az égerfa nem állította meg a kereket.

— Örökre te leszel a legócskább fa: festékkészítéshez le fogják nyúzni a kérgedet, te magad meg elszáradsz.

368