Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Polgár Szabolcs: Városfejlődés a kora középkori Kelet-Európában. A Volga melletti kazár főváros létrejöttének kérdése

Hadak útján. Szerk.: Bende L. - Lőrinczy G. - Szalontai Cs. Szeged 2000, 341-351

VÁROSFEJLŐDÉS A KORA KÖZÉPKORI KELET-EURÓPÁBAN. A VOLGA MELLETTI KAZÁR FŐVÁROS LÉTREJÖTTÉNEK

KÉRDÉSÉ

POLGÁR Szabolcs

A Volga melletti kazár főváros kialakulását a kutatás általában azzal hozza összefüggésbe, hogy a 8. század első felében a kazárok a Kaukázusból áthelyezték székhelyüket a Volga-torkolat mellé (pl. DUNLOP 1954, 108; MINORSKY 1958, 106; ARTAMONOV 1962, 234-235; BARTHA 1988, 262; Z1MONYI 1990, 67-68; BROOK 1999, 28). A kérdéssel kapcsolatos írott forrásokat D. Ludwig gyűjtötte össze (LUDWIG 1982 II, 251-253). A következőkben ebből kiindulva tekintem át a Volga melletti kazár székhely kialakulásával kapcsolatos problémákat: mikor keletkezett a város, milyen körülmények között, és mik lehetettek az okai a város létrejöttének.

A 9. század végén - 10. század elején az írott források egyértelműen a Volga mellett említik a kagán székhelyét.1 Azonban nem ez volt a kazárok első fővárosa. Mikor keletkezett a szóban forgó város? Etil (Hamllh) meglétéről csak a 9-10. századra vonatkozóan rendelkezünk megbízható adatokkal. Az ennél korábbi időszakra nézve nem ilyen egyértelmű a helyzet. A források, amelyek a város korai, 800 előtti korszakával kapcsolatba hozhatók, a következők:

Ibn al-Faqíh al-Hamadánl (9. század) szerint Etil (Hazarán) városát Kávád szászánida uralkodó építtette (LEWICKI 1969, 32).

Tabari (839-923) ‘Abd ar-Rahmán ibn Rabl‘a arab hadvezér hadjáratának leírásakor megemlíti, hogy a parancsnoksága alatt álló lovasság egészen al-Baydá’-ig ment előre a türkök (kazárok) földjén, amdai 200 farszakh (kb. 1200 km) távolságra volt Balandzsar városától (BARTH et al. 1882,2268).2

Ibn al-Atír (1160-1233) a 11 l(=729)-ben vívott arab-kazár háború eseményeinek sorában elbeszéli a kazáriai al-Baydä’ város elfoglalását (TORNBERG 1871,5, 158).3

A 119.(=737.) évi arab-kazár háború leírásakor szintén szerepel a kazár kagán székhelye, al-Baydä’. Muhammad ibn Marwän arab hadvezér hadjáratot vezetett a Kaukázustól északra elterülő vidékek ellen. Ibn al-Atír és Ibn A‘tam al-Küfl szerint Azerbajdzsán, Armenia, az alánok országa után a kazárok területére is benyomult. Eljutott a kazár kagán székhelyéig, al-Baydá’-ig. A kagán elmenekült előle egészen a hegyvidékig (TORNBERG 1871, 5, 215; TÓGÁN 1939, 296).4

A Derbend Nánte (török nyelvű) szerint a kazárok székhelye a 720-as években az Etil folyónál volt (KAZEM-BEG 1851, 65).

A 7. századra keltezett örmény földrajzi mű (Askharhac’oyc’), amely egy Ptolemaios-átdolgo- zás, az Etil folyó (Volga) egyik szigetéről azt írja,

1 Pl. Ibn Hurdädbih (LEWICKI 1956, 72, 76), Ibn Rusta (LEWICKI 1977,28), al-Bakri (VAN LEEUWEN-FERRE1992, 446) Istahri (BGA I, 220).

2 „ Tényleg Balangar-ban portyázott ‘Omar idejében anélkül, hogy e portyázás alkalmával egyetlen asszony özveggyé, vagy egyetlen permek árvává lett volna; lovassága portyázás közben al-Baydä '-ig jutott, kétszáz farszakh távolságra Balangar-tól, azután ismét portyázott és sértetlenül tért haza ” (Kmoskó M.: Mohamedán írók a steppe népeiről. Kézirat. Köszönettel tartozók Zimonyi Istvánnak, hogy az említett kéziratot rendelkezésemre bocsátotta).

3 „ Ugyanebben az esztendőben Hisäm al-Garrah ibn ‘Abdallah al-Hakami-t tette meg kormányzónak Armenia élére, felmentve saját testvérét, Maslamah ibn ‘Abd al-Malik-ot. Amaz a khazarokföldjére Tiflisz vidéke felől nyomult be és fővárosukat, al-Baydä ’-t bevéve sértetlenül fordult vissza. Erre a khazarok gyülekezni kezdtek, seregeiket összevonták s az iszlám országai ellen nyomultak" (Kmoskó M. fordítása: Mohamedán írók a steppe népeiről. Kézirat).

4 „(Muhammad ibn Marwän) ...eljutott al-Baydä’-ba, ahol a kagán tartózkodni szokott. A kagán elmenekült előle. ” (vő. CZEGLÉDY 1952, 82). Ezeket az események még más, 14-15. századi szerzők is említik, Tabari és Ibn al-Atjr nyomán (Dahabi, Ibn Tagribirdi: LUDWIG 1982, T. 2, 122)

341