Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Fórizs István - Pásztor Adrien - Nagy Géza - Tóth Mária: Avar kori üveggyöngyök röntgendiffrakciós és elektron-mikroszondás vizsgálata. Alapadatok az üveggyöngyök genetikájához IV. Miből és hogyan?

FÓR1ZS István - PÁSZTOR Adrién - NAGY Géza - TÓTH Mária

(kora és közép avar kori fülbevaló), S-lOb és S-9 (szarmata kori) minták, amelyeknek 1,0 és 1,6% közötti a P205-tartalmuk. Összehasonlítva a foszfortartalmat a kálium- és a magnéziumtartalommal (3. kép 1-2), láthatjuk, hogy a két utóbbi elem mennyisége is kiugró ezekben a mintákban. Logikusan fölvetődik a gondolat, hogy ezen üveggyöngyök esetében nagyobb volt a hamu: (ho- mok+mészkő) aránya. Ebben az esetben azonban a nátrium- és a kalciumtartalomnak meg kellene növekedni. Ami a kalciumtartalmat illeti a Ti-2 és a T-6 minták esetében kiugró értéket mutat (4. kép 1), míg az S-9 és S-lOb minták esetében ez nem áll fönn. A nátriumtartalom pedig nem hogy növekedne ezekben a mintákban, inkább csökken (4. kép 2;

4. táblázat). Ez a megfigyelés a fönti négy mintára nézve egy másik elképzelést valószínűsít. Ezeknél a gyöngyöknél nem a hamu és az egyéb alkotók aránya tér el a többiétől, hanem más típusú növényi hamut használtak. Olyan hamut, amiben kisebb volt a Na: (K+Ca+P) aránya. Ez az arány a talaj sótartalma függvényében változhat. Minél sósabb a talaj, annál nagyobb a Na-tartalom. Meglehet, hogy ezekhez az üveggyöngyökhöz nem a Földközi-tenger keleti partvidékéről (pl. Szíriából), hanem máshonnan szerezték be a hamut, sőt az is elképzelhető, hogy az adott időben a Kárpát-medencében előforduló szikes területek sótűrő növényeinek hamuját használták föl. Ezt az elképzelést azonban több oldalról ellenőrizni kell, pl. a mai magyarországi sótűrő növények kémiai összetételének, vagy a talaj sóssága és a növény kémiai összetétele közti kapcsolatnak számszerű vizsgálatával.

Üvegtípusok elterjedése Európában (Kr. u. 1. évezred)

Érdekes megvizsgálni, hogy a Kr. utáni első évezredben a föntebb tárgyalt két üvegtípus Európa mely részein fordul elő. T. Stawiarska (STAWIARS- KA 1984) római kori (1-5. század), észak-lengyelországi üveggyöngyök esetében mindkét típust kimutatja és a két típus aránya hasonló, mint az általunk vizsgáltak esetében. D. Stassíková-Stukovská és A. Plsko (STA§§ÍKOVÁ-§TUKOVSKÁ-PL§K.O 1997) a szlovákiai Vágboriban (Borovce) feltárt 7-11. századi üveggyöngy-leletek kémiai vizsgálatáról számolnak be, és az eredmények között mindkét típus előfordul, sőt a mezopotámiai típus gyakoribb. Y. Sablerolles és társai (SABLEROLLES ET AL. 1997) a hollandiai Maastrichtban föltárt 6-7. századi üvegtörmelékek vizsgálatakor csak római típusú összetételekről számolnak be. B. Velde és C. Gendron (VELDE-GENDRON 1980) franciaországi gallo-római üvegek kémiai összetételét ismerteti és eredményeik között csak római típusúak találhatók. D. C. W. Sanderson és társai (SANDERSON ET AL. 1984) a Kr. utáni első évezred különböző időszakából származó, Britanniában feltárt üvegleleteket vizsgálva csak római típusúakat talált. K. H. Wedepohl és társai (WEDEPOHL ET AL. 1997) római, Meroving- és Karoling-kori németországi üvegleletek kémiai összetételét vizsgálva négyféle üvegtípust mutatott ki, amelyek között a római típus a 7. századig volt jellemző, a mezopotámiai típus pedig kizárólag kb. 800 után jelent meg.

Megjegyzendő, hogy a vizsgált avar mintákat a korábbiakhoz képest a római és szarmata kori kontrollanyag mellett áttetsző anyagú, zömmel közép avar kori típusmintákkal bővítettük (CsF-4, CsF-6, S-6, S-lOa, S-8, T-3, T-5, T-9, T-10, T-ll, T-12, T-13). Ezek a gömb és dinnyemag alakú, áttetsző üveggyöngyök (köztük többnyire az ún. csö- vecskés gyöngyök) a kora avar korban elterjedt opak színes gyöngyöktől eltérő, új technológiával készültek. Tipológiai és régészeti kapcsolatuk leginkább Bizánc, többnyire keleti térségei felé mutatnak. Ezért is érdekes, hogy az eddigi vizsgálataink szerint ezek az áttetsző gyöngyök a kora avar opakokhoz (kivéve B3, S-lOc) hasonlóan a római típusúak közé sorolandók (2. kép 1).

Régóta vita tárgya, hogy a 6—7. századi gazdag avar, frank, észak-itáliai, aleman (zömmel opak) üveggyöngy-leletanyagok milyen kapcsolatban voltak egymással, hiszen tipológiailag közeli rokonságot mutatnak. Ha az adott korból származó németországi (frank) leletanyagban továbbra sem találnak mezopotámiai típusút, akkor bátran feltételezhetjük, hogy az avaroknak volt(ak) saját üvegkészítő központja(ik), ahol mindkét típusú üveget gyártották. Ezt a feltételezést támasztja alá az a föntebb leírt megfigyelésünk, hogy a római és a mezopotámiai típusok közötti átmeneti összetételű üveggyöngyök is előfordulnak, amelyek a kétféle üveg azonos műhelyben való keveredésével jöhettek létre.

M. A. Bezborodov (BEZBORODOV 1969) összegyűjtötte az általa elérhető elemzési adatokat, és könyve függelékeként táblázatosán azt megjelentette (762 elemzés). A nagy elemzési számon túlmenően ezen adatgyűjtemény jelentősége számunkra az, hogy a kelet-európai és a közép-ázsiai térségre vonatkozóan számos adatot tartalmaz, ugyanis a nemzetközi szakirodalomban csak elvét326