Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Klima LÁszló: Állatfejek itt és ott

KLIMA László nűleg a zűrjének őstörténete köthető hozzá. A Ru- sinovskoe I. telepet a kultúra negyedik s egyben utolsó periódusára datálta monográfiájában R. D. Goldina. Ez az időszak a 8-9. század (GOLDINA 1985, 85). A régészek szerint az ősmordvin kultúra a go- rodeci kultúra szerves folytatásának tekinthető. Ki­alakulását attól a kortól számítják, amelyből az első temetkezések ismeretesek:4 ez a Kr. u. 2. szá­zad. Staroe Badikovo falu a Mordvin Köztársaság­ban (Oroszország) helyezkedik el a Volga középső folyásától délre. A Staroe Badikovo-i második te­metőről eddig csak előzetes közlemény jelent meg. Ebben egyes datáló értékű leleteket kiemelve tár­gyal a szerző, megállapítja ezen tárgyak relatív kronológiáját és párhuzamait az ősmordvin kultúra más lelőhelyeinek leleteivel. Az ásató a temetőt a 7-9. századra datálja, a temetőn belül kronoló­giai csoportokat különít el, azonban közleményé­ből nem tudjuk meg, hogy mely sírok mely cso­porthoz tartoznak. Az ábrákról sem derül ki, hogy az egyes leletek mely sírokból származnak. Az akasztóveretet púpos teve alakú csüngőnek(!) ne­vezi a szerző (PETERBURGSKIJ 1987, 53). A két finnugor akasztóveret a kárpát-meden­ceiekkel esetleg egykorú, illetve valamivel későbbi lehet. A következő körülmények feltétlenül a finn­ugor leletek másodlagosságára utalnak: 1. A képek alapján gyenge minőségűek, cseké­lyebb technikai tudással készültek. 2. Csak nagyon kevés példány ismert. 3. A különböző finnugor kultúrák általában be­fogadó jellegűek, nagy hatással voltak rájuk a step- pei lovas pásztor kultúrák. Vajon hogy kerültek ezek a tárgytípusok fő el­terjedési területüktől ilyen távol? A két finnugor területről származó akasztóveret képét megnézve azt látjuk, hogy azok nem a kárpát-medencei pél­dányokhoz hasonlók. A lomovatovói kultúrából is­mert példány a szaltovói kultúra területéről előke­rült gyengébb kidolgozású példányokra emlékeztet (1. kép 3-4) (KISS 1998, 482, 5. kép 8-9) míg az ősmordvin temetőből származó lelet a kalajaira (Albánia) hasonlít (1. kép 5) (KISS 1998, 482, 5. kép 10). Mindezek alapján a szaltovói kultúra közvetítő szerepét valószínűsíthetjük a finnugor területek fe­lé. A késő antik kulturális hagyományok ismerete és a steppei lovas pásztor kultúra igényei — ezek a szaltovói területeken is együtt léteztek — hozták létre az állatfejes motívummal díszített akasztó­veretet, s ez a tárgytípus szórványosan eljutott a steppe északi peremvidékére, a finnugor népek­hez is. A finnugorok azonban már a szaltovói kultúra kialakulása előtt kiterjedt kereskedelmi kapcsola­tokkal rendelkeztek déli irányba: a Kaukázus vidé­kével és a Fekete-tenger melléki antik kulturális hagyományokat őrző kolóniákkal. A kereskede­lem egyaránt folyt közvetlenül, illetve közvetítők­kel. Ez a kapcsolat az akasztóveretek területükön történt felbukkanása előtt már legalább ezer éves múltra tekinthetett vissza. A finnugor népekhez ve­zető útvonal a Volga folyó volt. Ennek a kapcsolat­nak mind történeti, mind régészeti adatai ismertek a szakirodalomból (AMBROZ 1966, 26, 41, 71-72, 76, 82-83; KLIMA 1999, 17). Ezen kapcsolat eredménye­képpen a kettős állatfej motívuma már az akasz­tóveretek megjelenésénél korábban ismert volt a finnugorság körében, és a népvándorlás korában különböző rendeltetésű használati eszközökön, ék­szereken való felhasználása általános volt. A kettős állatfejes finnugor tárgytípusok: 1. fésűk, 2. lán- cos-csörgős csüngök, 3. áttört láncos-csörgős csün­gök, 4. viaszveszejtéses öntéssel készült láncos- csörgős csüngök. A felsorolt tárgyak valószínűleg mind ékszerek, mivel a fésűk is inkább dísztárgy, mint használati eszköz jellegűek. A fésűk közül a legkorábbi a Starsee Ahmi- lovo-i temetőből (ananyinói kultúra, a népesség a votják és a cseremisz etnogenezisben játszott sze­repet) került elő, egy 15 cm mély gödörben talál­ták, anyaga bronz, kidolgozása eléggé elnagyolt (1. kép 6). A temetőt a Kr. e. 8-6. századra keltezik (PATRUSEV-HALIKOV 1982, Ris. 54. 9). Az időszámítás kezdete körüli időkből Nyu- gat-Szibériában (Sarovskoe gorodise) találtak két állatfejjel díszített csontfésüt, amelyen az állatok testét is ábrázolták (1. kép 7). Az ásató szerint az ábrázolt állatok cobolyok (Cindina 1981,145). Időrendben a következő lelet az imenykovói kultúrából (Serbetskoe ostrovnoe I. selise) szárma­zik (1. kép 8). A kultúra a Volga és a Káma össze­folyásának vidékén létezett a 3—7. század között. Etnikai hovatartozása bizonytalan: egyesek kevert finnugor-török népesség emlékének tartják, mások a finnugorságon belül a gorodeci kultúrával kap­csolják össze, és így a mordvinok-cseremiszek 4 A gorogyeci kultúrának mindeddig csak településeit tárták fel. 312

Next

/
Thumbnails
Contents