Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Klima LÁszló: Állatfejek itt és ott
Allatfejek itt és ott elődeivel rokonítják, illetve voltak olyan elképzelések is, hogy a kultúra az ősmagyarság emléke (STAROSTIN 1967, 29-32, Ris. 18. 9). Az állatfejes fésű a már említett lomovatovói kultúra több temetőjéből is előkerült. A képen az urinói temető 19. sírjában talált példány látható (1. kép 9) (GOLDINA 1985, 239, Ris. 32. 9). A láncos-csörgős csüngök a legjellegzetesebb finnugor női ékszerek, nagyon sokféle variációjuk ismert. Ezeket az ékszereket a mordvinoknál általában az asszonyok maguk készítették, egy-egy temető több sírjából is előkerülnek öntőmintáik és az agyagból formált öntőtégelyek. A cseremiszek elődeinél azonban a férfiak voltak az ötvösök: ott a férfisírokból ismeretesek ezek a tárgyak. Az állatfejes láncos-csörgős csüngök a finnugoroknál az 5-8. századra datált lomovatovói kultúrában bukkannak fel először (1. kép 10) (GOLDINA 1985, 222, Ris. 14. 8). Később megjelennek a Dél-Urálban, a mai Bas- kíria területén. A bemutatott példány (1. kép 11) a husainovói temető 12. kurgánjából származik, publikálója a 9. század második felére datálja (MAZI- TOV 1977,24-27,195, Ris. l. 191). A Baskíria területéről ismert népvándorlás kori leletek etnikai értékelése igen bizonytalan. Ez ügyben azonban nem kell most állást foglalnunk. Attól függetlenül, hogy a baskírok elődeinek, valamely más török népnek, illetve ősmagyaroknak tulajdonítjuk ezeket az emlékeket, megállapíthatjuk, hogy bizonyos finnugor ékszerek elterjedtek ezen a vidéken. Feltehetőleg azon szokás eredményeképpen, hogy pl. a volgai bolgárok is előszeretettel raboltak a környező népektől asszonyokat és gyermekeket (KLÍMA 1999,70,72). Még későbbi előfordulása a finnugorok körében all. századra esik, a bemutatott tárgy a már kihalt Felső-Volga vidéki merja nép Zaozer’ében feltárt egyik kurgántemetkezéséből származik (1. kép 12) (RÄBININ 1981, 103, Ris. 6. 7). Az áttört láncos-csörgős csüngök a Kr. u. 1. évezredben a különböző finnugor népeknél nagyon változatos formájúak, lehetnek téglalap vagy trapéz alakúak, s előfordul, hogy a csatfibulát is ezzel a technikával készítik el. Az egyes típusok jól köthetők valamely néphez vagy etnikai csoporthoz, de a jelentős „finnugorközi” kulturális és etnikai kapcsolatok miatt távoli területeken is felbukkanhatnak „oda nem illő” típusok. Az ékszerek bronzból öntöttek, de olyan látszatot keltenek, mintha egyenes, csavart vagy éppen hullámosán meghajított és kötegekbe fogott drótokból lennének összeállítva. Az ősmordvin emlékként számon tartott pa- novói temetőben több sírban is feltártak kettős állatfejes áttört láncos-csörgős csüngőt, az itt közölt példányok a 13. sírból származnak (SREDNE-CNINS- KAÁ MORDVA 1969, 81, Ris. 3. 4, 11). Az egyiken (2. kép 1) egy nyakláncnak a mellen elhelyezkedő, téglalap alakú áttört díszén, a téglalap két felső sarkában fedezhetjük fel az állatfejeket, a másik ékszer egy csatfibula (a mordvinoknál „sűlgam”), amelynek felső részén, szorosan egymás mellett látható a két állatfej (2. kép 2). A temető a Cna — az Oka mellékfolyója — mentén található, a 8-11. századra datálják. A kettős állatfej az áttört, láncos-csörgős csün- gőkkel díszített ékszereken ismert még a cseremiszek és a zűrjének őseinek temetőiből is, valamint a már kihalt merjáktól. A cseremiszektől a 9-11. századra datált Niznaá Strelka-i temető 29. sírjából mutatok be egy példányt, amelynek trapéz alakú testén, a két felső sarokban találjuk a kisméretű állatfejeket (2. kép 3) (ARHIPOV-NIKITINA 1993, Ris. 7. 1). Ez a fajta ékszerkészítési technika a finnugoroknál az 1. évezred végén - a 2. évezred elején terjedt el. A merjáktól származó — levinói temető — leletet (2. kép 4) (ROZENFEL’DT 1982, 68, Ris. 15. 18) a 10-11. századra datálják, míg a zürjénektől, a Vim folyó melléki temetőkből5 közölt példány, amelyen két, erősen stilizált kettős állatfej ismerhető fel, a 12. századból származik (2. kép 5) (SAVEL’EVA 1987, 97, Ris. 30.21). A viaszveszejtéses öntéssel készült láncos-csörgős csüngök a finnugoroknál a legkésőbbi típust képviselik, elterjedésük kapcsolatba hozható az orosz bevándorlással. A feltehetőleg az oroszok által hozott új technika és a hagyományos motívumok összeházasításából származó tárgy a különböző finnugor területeken igen népszerű lesz a 12-15. században. A kettős állatfejjel készült típus példányai Észtországtól Finnországon és a zűrjének által lakott területeken át a Volga-Káma vidékig megtalálhatók (RÄBININ 1981, 39). A bemutatott ékszerek Karéliából (2. kép 6) (Kekomäki, 5. sír, KOCKUR- kina 1981, 150, Ris. 6. 6), Novgorodból (2. kép 7) (SEDOVA 1981, 32, Ris. 9. 7) és a Vim folyó melléki Idzidelskij temetőből (2. kép 8) (SAVEL’EVA 1987, 96, Ris. 30.2) származnak. 5 A publikációból nem lehet megállapítani, hog)> a „vimi temetők” néven tárgyalt, 14 lelőhelyet magában foglaló leletegyüttes melyik egységéből származnak a közölt leletek 313
