Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Fancsalszky Gábor: Állat- és emberábrázolás a késő avar kori öntött bronz övvereteken (1993-1999)

FANCSALSZKY Gábor részlet van azonban, amely a többi nagyszíjvég is­meretében inkább kiindulópontnak tűnik. Ez a ke­reteié indasor, amelyből stíluskritikai alapon értel­mezve alakul ki később a medalion. A 6. kép 1-4. ábrái szemléletesen mutatják a folyamat általam feltételezett állomásait. Az ártándi szíjvég állatai körül a mezőket választja el az indasor. A tisza­füredi 113. sír nagyszíjvégén ez a díszítés önál­ló körökké alakul. Az 1141. sír töredékes példá­nyán az egyes köröket átkötő hurokkal kapcsolják össze. Ebből lesz a székkutasi vereten végtelen szalagfonat. Ez az a pillanat, amikor a díszítés technikája a tartalom rovására megy. Az előző tárgyakhoz ké­pest kiemelkedő részletmegoldású (gyöngysorke­ret, az egész felületet kitöltő növényi ábra) szék­kutasi nagyszíjvégén ugyanis éppen a lényeg, az oroszlánok figurája satnyul el. Lehetséges ugyan, hogy csak a rendelkezésre álló hely kis felülete akadályozta meg a pontos rajzolást, de éppen egy hasonló technikájú kisszíjvég, a petronelli mutat rajzában ilyen ügyetlenséget (6. kép 4). Ez utóbbi, a másik ausztriai lelőhelyű darabbal együtt — Leithaprodersdorf (6. kép 7) —, szinte csak a típus jó minőségű példányainak ismeretében osztható ebbe a csoportba, mivel alakjaik legfel­jebb vázlatnak foghatóak fel. Azt azonban, hogy ennek nem a méret az oka, egy még ezeknél is kisebb, de pontosan azonosít­ható oroszlános szíj vég képe bizonyítja. A komáro­mi (6. kép 6) 85. sír övének kiszíjvégén látható, el­lentétesen álló, felcsapott farkú, rovátkolt hátú állatok az ugyanebből a garnitúrából származó, más típusú (6. kép 9 — dús sörényű) verettel együtt — melynek egyébként csak két párhuzama ismert — a kiemelkedő jelentőségű anyag minősé­gének bizonyítékai. A tiszafüredi préselt veretek (6. kép 8) az osz­tott végű farok miatt tarthatók oroszlánnak. Feltűnő, hogy alapgyűjtésem legjobb darabjai­hoz (5. alaptípus — hátranéző, gyakran poncolt alakok) nem került elő párhuzam. Az új nagy- szíjvégek mindegyike a medalionos, 5a csoportba osztható be az ártándi kivételével, de láttuk, hogy az is inkább ide illik. A tiszafüredi nagyszíjvégek mutatják a legjobban az eredeti illusztrációs elkép­zelést (oldalról ábrázolt, négylábú, felcsapott, el­ágazó farkú alak, bár a sörény jelzése ezeken nem szerepel). Egy temetőn belül két ilyen típusú nagy­szíjvég eddig csak Komárom-Hajógyárból került elő, ami jól jelzi mindkét anyag súlyát a késő avar korban. Figyelembe véve az oroszlán alakjának szimbo­likus jelentését, továbbra is az a véleményem, hogy ez az avar régészeti anyagban viszonylag ritka mo­tívum csak valamilyen szempontból kiemelkedő állású férfiak övvereteire kerülhetett fel. 6. típus. Kerek, állatalakos veretek (több altípus) Szentes-Berekhát, Farkas-tanya II. temető 68. sír: Öt darab kerek veret, hátranéző griffel, átm.: 1,5 cm (6. kép 9) (MADARAS 1999,319,323,334,8. kép) — 6a, kerek, griffes veretek. Tiszafíired-Majoros 184. sír: Négy darab kerek veret, oroszlános, préselt. Ld. 5. típus! Oroszlános veretek. — Egyébként 6d, kerek oroszlános veret lenne. Zamárdi: egy darab kerek, griffes veret. Ld. 12. típus! Allatábrázolásos egyedi darabok. — Egyébként 6a, kerek griffes veret lenne. Az alcsoportok a következők: 6a: griff; 6b: madár; 6c: állatküzdelmi jelenet; 6d: oroszlán — ld. 5. típus; 6e: madár és maszkos csüngő. A szentesi veretek teljesen megegyeznek koráb­bi gyűjtésem 6a típusának veretéivel. A kerek vere­tek közül ebből van a legtöbb, övenként 3-7 darab szokott előkerülni. Ez a csoport nem mutat jelleg­zetes elterjedést. A csoporton belüli 6d (kerek oroszlános vere­tek) alcsoport létrehozását csak a forma követelte meg, ezeket eredetileg is az 5.-nél tárgyalom. A zamárdi veret megítélésében a tartalom az el­sődleges és nem a forma. Viszonylag ritka az avar művészeten belül az egyedi ábrázolás, így ezeket a tömegárútól jól meg lehet különböztetni, és érde­mes — véleményem szerint — külön is tárgyalni. 7. típus. Állatküzdelmi jelenetek (több altípus) Ismeretlen lelőhely: nagyszíjvég állatküzdelmi jelenet alapkompozíciójával, pontos mérete nem ismert (7. kép 5). A tárgy fotóját egy magángyűjtemény katalógusából ismerem. Az övkészlet díszítetlen lemezű csatból, három, csüngős, griffes veretből és egy díszítetlen, propeller ala­kú veretből áll. Ismereteim szerint publikálatlan darabról van szó, feltehetően magyarországi lelőhellyel, ez indo­kolja — hiányos adatai ellenére is — közlését. A készlet mára valószínűleg elveszett; ló vagy fegyvermelléklet: nem azonosítható. — 7a, alapkompozíció. Ismeretlen lelőhely, Alsó-Ausztria, a Dunától északra: töredékes nagyszíjvég, feltehetően állatküzdelmi jelenet alapkompozíciójával, h.: 3,1 cm (9. kép 3) (WINTER 1997, 174, Taf. 50,65) — 7i, töredékes darabok. 290

Next

/
Thumbnails
Contents