Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Fancsalszky Gábor: Állat- és emberábrázolás a késő avar kori öntött bronz övvereteken (1993-1999)
Hadak útján. Szerk.: Bende L. - Lőrinczy G. - Szalontai Cs. Szeged 2000, 285-310 ÁLLAT- ES EMBERABRAZOLAS A KESO AVAR KORI ÖNTÖTT BRONZ ÖVVERETEKEN (1993-1999) FANCSALSZKY Gábor A jelen tanulmány a szerző 1993-ban elkészült doktori értekezésének lezárása után publikált anyag csoportosításán alapul. A felosztás szempontjai feltételezik a munka ismeretét (FANCSALSZKY s. a.), melynek az ehhez hasonló folyamatos kiegészítését — a publikált anyag mennyiségétől függően — a továbbiakban is 5-8 évenként tervezem. Örvendetes tény, hogy míg a kezdetektől 1993-ig tartó anyaggyűjtésünkben 273 nagyszíj- végre támaszkodhatott elemzésünk, addig most a bő publikációs termésnek köszönhetően, a közben eltelt hat év további 53 tárggyal, vagyis majdnem 20%-kal bővítette ezt a jellegzetes együttest. A motívumok feldolgozása természetesen nemcsak a nagyszíjvégeken alapul, hanem minden, a kompozíció szempontjából figyelemre méltó övvereten (kisszíjvég, veret, bújtató, csat). Ennek megfelelően a következőkben összesen 76 tárgy 78 ábrázolását tárgyaljuk (két esetben ugyanis ugyanannak a szíjvégnek mindkét oldalán más-más kép látható). Ezek mindegyike beosztható a korábban felállított kategóriák (1-15.) valamelyikébe (FANCSALSZKY 1999, 200-218), ami eddigi eredményeink bizonyítékának is felfogható. A 32 lelőhely közül 22 nem szerepel korábbi gyűjtésünkben, a többi már ismert helyről származó, de új darabokat jelöl. Az összesítő térkép alapján megállapíthatjuk az északnyugati határvidék és a Tisza-Körös találkozás kiugró jelentőségét (1. kép). Az új anyag is megerősíti a már korábban megállapított települési gócpontok körvonalait: ezek a Bécsi-medence, Komárom környéke és a Tisza-Maros-Körös vidéke. Ezek mellett új súlypont Zamárdi és Tiszafüred. Ezt természetesen a jelen esetben csak az övveretek mennyisége és minősége alapján állapíthatjuk meg. Továbbra is egyértelmű, hogy a veretes öv tulajdonosai csak ritkán voltak fegyveres lovasok. Az itt tárgyalt anyagban 4 ilyen leletegyüttest találunk: Komárno/Komárom-Hajógyár 85., 130., 149. sír; Tiszafüred-Majoros 536. sír. Jóval gyakoribb azonban az öv/fegyver kombináció: a fenti négy esetet nem számítva 16 sírból kerültek elő együtt ezek a leletek. Aranyozás illetve ezüstözés (valójában: ónozás, valamint fehérbronz és préselt ezüstlemez felhasználása) 13 esetben állapítható meg (ezek közül három a komáromi sírokhoz tartozik). Mindhárom kategória esetében figyelembe kell azonban venni, hogy a leletek egy része publikálatlan sírok anyagának népszerűsítő bemutatásából (ezért a többi melléklet ismertetése nélkül) került gyűjtésembe, és a szórvány tárgyak száma sem jelentéktelen. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy a statisztikai következtetések levonása inkább csak a tendenciák megállapítására érvényes. RÖV1D KUTA TÁSTÖRTÉNETI KIEGÉSZÍTÉS Mint arra már fentebb utaltunk, az 1993-ban lezárt gyűjtésünket azóta igen nagyszámú és fontos szak- irodalmi tétellel bővíthettük ki. A kisebb cikkek és tanulmányok felsorolása az irodalomjegyzékben található, itt most az egész avar kori kutatásnak új lendületet adó sorozatokra térünk ki. A Madaras László szerkesztette Das Awarische Corpus — Avar Corpus Füzetek kötetei Beihefte I—V. (1994-1998) számozással jelentek meg. Az alábbiakban kettőt idézünk (TÖRÖK 1995; TÖRÖK 1998), de természetesen mindegyik alapvető anyagközlő munka. A sorozat jelentőségét csak növeli az a tény, hogy az Akadémiai Kiadó corpus kiadványának (Cemeteries of the Avar Period [567-829] in Hungary) minden jel szerinti utolsó köteteként jelent 285
