Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Bende Lívia: Fülkesírok a pitvarosi avar kori temetőben. Adatok a fülkés és lószerszámos temetkezések kronológiájához
Fülkesírok a pitvarost avar kori temetőben koponyát és lábcsontokat — nem találjuk, ugyanakkor a fülke szájának állatbőrrel való eltömése nagyon is valószínű, a síroknak ezen a tájon jellemző, szerves anyaggal telített betöltése miatt.6 A déli sor fülkesírjai (51., 147., 205. sír) A déli sorban megásott három temetkezés esetében a sírforma kialakítása némileg eltér a korábban mondottaktól. Az akna nyújtott téglalap alakú, a fülke az akna DK-i rövid oldalából indul, a fülke száját valószínűleg nem állatbőrrel, hanem falappal zárták le, megtaláljuk ugyanis az ezt befogadó vá- jatot a fülke szája előtt, illetve a fülke belsejében is előfordulnak vájatok, melyek a koporsó leeresztését könnyíthették meg. A lábakkal ellátott ácsolt deszkakoporsó (51., 205. sír) formájának megfelelően maga a fülke is valamivel hosszabb az északi sornál megfigyelteknél (9. kép 6; 10. kép 1-2; 14. kép 3-4; 15. kép) (BENDE 1998,2-3. kép).7 A sírokba minden esetben maturus korú férfiakat temettek. A temetkezések tájolása egységesen ENy-DK, 320-140° volt, tehát az északi sor sírjaitól 8-23°-kal tértek el Ny felé. Ami még lényeges, az aknában újra felbukkan az áldozati állat, két esetben egész ló, egyszer részlegesen (fejtve) eltemetett juh, viszont nem találunk ételmellékletet. Leletanyag, keltezés A hét sírból négyben véretekkel díszített övével eltemetett férfi nyugodott. Míg az északi sorban egy, addig délen valamennyi sírban találtunk övgarnitúrát. A 72. sír ezüsttel és sárgarézzel tausírozott övgarnitúrája (2. kép) a Max Martin-féle beosztás szerint, a 3. horizontba, tehát a Meroving-kori övék fiatalabb csoportjába, a sok darabból álló/többré- szes övék közé tartozik, és készítése a késő Meroving-korra, a 650-670/80-as évekre keltezhető (MARTIN 1996, 64). Mint ilyen, a felső-baj ororszá- gi és keleti alemann övékkel mutat rokonságot, ennélfogva az import is innen történhetett. Legjobb párhuzamai a Bad Reichenhall-i temetőből (a Salzach folyó mellől, a Dunától délre) (BORN 1994, Abb. 78; BERTRAM 1994. Kat. Nr. 9a, Kat. Nr. 13a), illetve Linz-Zizlauból (LADENBAUER-OREL 1960, Taf. 33-35, Taf. 37-39) ismertek. A kárpát-medencei avar kori tausírozott anyagban az övveretek díszítéséhez legközelebb álló a cserkúti avar temető szórvány övgarnitúrájának egyedi szíjvége, a több darabbal képviselt másik szíjvégtípus pedig a pitvarosi fo- natmintás szíjvég (2. kép 10) közeli párhuzama (KISS 1977, Pl. I. 5-6, Pl. LXIV. 9-12). Kiss Attila az övgarnitúrát — részben a München-Allach-ban feltárt, közöletlen temető 303. sírjának övvereteire hivatkozva, H. Dannheimer nyomán — a 7. század második felére keltezte (KISS 1977, 22). Újabban a komáromi avar telep egyik 8. századra keltezett avar kori házából került elő igen hasonló jellegű övveret (TRUGLY 1996, 130, 18. kép 10, 22. kép). Figyelembe véve a 72. sírba temetett férfi korát, az övgarnitúra sírba kerülésével a 7. század utolsó harmadában, legkésőbb a 7-8. század fordulóján számolhatunk.8 Az északi sor többi sírjában előkerült, kevésbé látványos, de jellemző leletanyag — világosszürke színű, finom anyagú, vékony falú fazék (a fülkesíroknál maradva, igen hasonló edény volt a sze- ged-makkoserdei temető 241. sírjában (SALAMON 1995, Pl. XXVI. 3)), illetve az ugyanebben a sírban előkerült lószerszám:9 hurkos fülű kengyelpár, csikózabla — hasonló keltezési lehetőséget enged meg. A déli sorban fekvő 147. és 205. sír hármas csoportosítású, hosszúkás pajzs alakú, öntött vereti Előfordulhatott, hogy olykor a koponyát és a lábvégeket nem a bőr egészével együtt helyezték a sírba, hiszen pl. a fülke el- rekesztésénél használt állatbőrben soha nem találunk koponyát vagy lábcsontokat. Hacsak nem a bőrben véletlenül hagyott csont lehet a töredékes juhlábszárcsont a 72. sírban. 7 A 147. sír esetében olyan vájtkoporsó használatát tételezhetjük fel, melyen szintén volt vasalás, és a koporsót textillel fedték le, illetve bélelték ki. A fülke indulásánál meglévő rövid váj átoknak ebben az esetben csak a koporsó leeresztése során lehetett szerepük. 8 A bronzlemez szíjvégek minden bizonnyal nem tartoztak az eredeti övgarnitúrához, a két szegeccsel ellátott bronzlemezek pedig az öv szíjának megerősítését szolgálhatták. A hasonló tárgyak funkcionális szerepéről Id. SOMOGYI 1997a, 103-104! 9 A zabla, a kengyelek és a hevedercsat mellett talált, eredetileg a nyereg kápájába süllyesztett kulcs formájú vas szíjvezető ismert még a pitvaros in kívül Szegvár-Oromdűlő 100. sírjából (LŐR1NCZY 1992, 90, Abb. 12. 5), Székkutas-Új Élet Tsz 4. lósírjából (LÖRINCZY-SZALONTA11996,280,12. kép 2), illetve Szarvas-68. lelőhely 156. sírjából (JUHÁSZ 1995a, 421, 11. kép 7). A székkutasi sír kivételével valamennyi fülkesír, bár a szegvári a kora avar koriak közé tartozik. A tárgy funkciójára és szegvári előfordulására Lőrinczy Gábor hívta fel a figyelmemet, melyet hálásan köszönök 247
