Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Bende Lívia: Fülkesírok a pitvarosi avar kori temetőben. Adatok a fülkés és lószerszámos temetkezések kronológiájához
BENDE Lívia tekből álló övgarnitúrái (12. kép; 16. kép) készítési idejüket — és az eltemettek kora alapján — sírba kerülésüket tekintve is időben közel állhatnak egymáshoz. Az előbbi garnitúra esetében van ugyan egy kettőslapú, laposindás, felcsúcsosodó függesztő füles nagyszíjvég, viszont nincsenek kisszíjvé- gek, kevés a lyukvédő- és a mellékszíjveret is. Az övveretek csöngői részben letöredeztek, egy esetben vasból pótolták. 51-62 évre becsült életkorával az öv tulajdonosa a fülkesírokba eltemettek között a legöregebbnek számít, akinek az övveretei akár 30-40 évig vagy tovább is használatban lehettek. Az utóbbi öv még hiányosabb, amire a sír feldúlása csak részben magyarázat. A rablás az akna felől történhetett, a csontok helyzete alapján a halottat innen próbálták kihúzni a fülkéből. Az övveretek többsége a medence eredeti helye körül szóródott szét. Egyetlen szíjvég sem kerül elő, és az övveretek valamennyi típusa hiányos. A kéttagú veretek között egy eltérő forma is előfordul, melynek csöngője díszítetlen (16. kép 11). A sírba temetett férfi életkorából ítélve, itt is hosszú használattal számolhatunk.10 A már korábban közzétett 51. sírhoz (BENDE 1998) hasonlóan, az eltemetés idejeként ezekben az esetekben is a 9. század első harmada a legvalószínűbb, nem feltételezve természetesen az egy időben történt elhantolást. A 72. sír tausírozott díszű Meroving övgarnitúrája (2. kép) és az 51. sír csótáros-orrdíszes lószerszáma (BENDE 1998, 14. kép) mind a korai, mind a késői időszakban meglévő, erőteljes nyugati kapcsolatokat feltételez egy nagyon is szorosan a tiszántúli területekhez kötődő sírformával, temetkezési szokással párosulva.11 Ha a bemutatott sírok leletanyagát tekintjük, akkor a temető egészének részletes elemzése előtt is nyilvánvaló, hogy két, egymástól többgeneráció- nyi idővel elválasztott horizontról van szó. Az északi sor a temető betelepítésének kezdetét jellemzi pontosan, és azt a 7. század utolsó harmadában induló temetők körébe sorolja, míg a déli sor a temető használatának legkésőbbi időszakát reprezentálja, mely mélyen belenyúlik a 9. századba. Elég szembetűnő tehát, hogy a fülkesíros temetkezési szokást nem folyamatosan gyakorolta a temetőt használó közösség, de a temető használata folyamatosnak tűnik, és a fülkesíros temetkezések beleilleszkednek a temető egészének rendjébe (1. kép). A KÉSŐI FÜLKESÍROK A fülkesíros temetkezési szokás kutatástörténetének összefoglalása12 alól felmentenek engem Lőrinczy Gábor munkái (LŐRINCZY 1994; LŐRINCZY 1995), kiegészítve annyival, hogy a késői anyag vonatkozásában időközben megjelent a szeged-makkoserdei temető publikációja (SALAMON 1995), valamint a szarvas-horváthpusztai sírok közlése (MEDGYESI 1996) és a Székkutas-Új Élet Tsz lelőhelyen előkerült fűlkesír is (LŐRINCZY-SZALONTAI 1996, 281, 12. kép 4-5). A Szegeden megrendezett fülkesíros konferencia anyagában pedig napvilágot láttak a Juhász Irén által feltárt szarvasi, orosházi temetkezések (JUHÁSZ 1995a) — ez utóbbiak teljesebb közlése a temetők monografikus feldolgozásában még abban az évben megjelent (JUHÁSZ 1995) —, és persze a Backi Sokolac-i/Szokolac (Yu) sír (RICZ 1995, 475, 9. kép) (valamennyi szerepel a fúlkesírok említett katalógusában és jegyzékében). A pitvarosi 51. síron (BENDE 1998) kívül újabb néhány temetkezés vált ismertté, és került közlésre Szabó Gézának 1998-ban, a Szentest elkerülő autóút nyomvonalán folytatott leletmentése nyomán (MADARAS 1999, 317-318, 7. kép, 9-11. kép). Öcsödön, a már bemutatott mellett, további három sír került elő (MADARAS 1999a, 32). Legutóbb 1998-ban, Csárdaszállás-Hanzély-tanyán tártak fel fülkesírokat, szám szerint ötöt.13 10 Az egyik öweret belsejében megfigyelt textilmaradványok alapján a vereteket többrétegű vászonövre erősítették. Ennek némileg ellentmond a jobb boka tájékán előkerült szíjszorító, melynek belsejében konzerválódott bőr maradt meg. 11 Ld. még 24. j.! 12 Nem foglalkozom itt a fülkesíros temetkezési szokás eredeztetésének szerteágazó problémakörével, melynek részletes tárgyalása — némi polemizálástól sem mentesen — az utóbbi években napvilágot látott (LŐRINCZY 1992, 104; LŐRINCZY 1994, 317-319; KÜRTI 1996; LŐRINCZY 1998, 26. j.). Ebben a kérdésben megnyugtató megoldás egyelőre nincs. 13 Csárdaszállás-Hanzély-tanya lelőhelyen (MRT10, 4/21. lh.) csatornaásás közben 13 késő avar kori sír került elő, melyek közül 5 bizonyult fülkesírnak. Az előkerülés körülményei miatt azonban nemigen ítélhető meg a sírok temetőn belüli elhelyezkedése. A leletmentést Gyucha Attila, Liska András és Medgyesi Pál végezték, tájékoztatásukat köszönöm. 248
