Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Straub Péter: 6-7. századi temetőrészlet Keszthely-Fenékpusztán (Erdélyi István ásatása, 1976.)

6-7. századi temetörészlet Keszthely-Fenékpusztán

avar kor középső periódusába.21 Néhány tárgytípus ge nagyobb egységként az újabb feltárások értékelé- a kultúra korábban valószínűsített nyugati-germán sével válhat majd igazán teljessé, kapcsolatait ismét csak megerősíti, minek jelentőséül FENÉKPUSZTAI TEMETŐK VÁZLATA

Balatonhídvég mellett, a Balaton másik természetes átkelőjét képező földnyelv, rendkívül kedvező természetföldrajzi helyzetéből következően a neo- litikumtól kezdődően lakott volt az őskor nagy részében. Pillanatnyilag a legrégebb fenékpusztai temetkezéseket a Lengyeli-kultúra több mint ötezer éves sírjai képezik,22 melyeket időben egy-egy késő rézkori Kostolác- (MRT l. 81), valamint a kora bronzkori Somogyvár—Vinkovci-kultúrához tartozó ham- vasztásos sír követ (BÓNA 1964, 42). További kora és középső bronzkori,23 valamint kora és késő vaskori urna- és csontvázas sírok (MÜLLER 1979; HORVÁTH 1987, 81-83) ismertek még az erőd területéről illetve közeléből, miként hasonló korú — részben zsugorított — temetkezések a közeli Pusztaszentegyházi-dű- lőben is több alkalommal kerültek elő.

A monumentális méretű belső erőd a Sava- ria-Sopiane és az Aquincum-Aquileia utak találkozásánál a 4. században épült. Az erődtől északra feltárt kora császárkori hamvasztásos sírok közületiének (MRT 1, 88-89). A viszonylag gyér beépí- tettségű, a közeli kőbányák több tízezer köbméter terméskövéből készült erőd építésének pontos ideje, miként rendeltetése máig vitatott (Müller 1987, 107-108; SÁGI 1990, 262-264; TÓTH 1999, 9), sőt Fenékpuszta római neve is bizonytalan (TÓTH 1986, 176). Az azonban bizonyos, hogy az erőd használatával

párhuzamosan a falakon kívül különböző távolságra egyszerre több tömbben is temetőket nyitottak, melyek közül a déli erődkapuból kivezető út menti lehet a legnagyobb és leggazdagabb. Ám bármennyire is ez a fenékpusztai erőd egyik legtöbbet kutatott korszaka/területe, miután közöletlenek, pont ezek az egymástól távoli hol szórványos, hol meglehetősen sűrű római temetkezések a legkevésbé ismertek.24 A föld-, kő- és téglasírok leletei a 4. század második felére keltezhetőek, s bár a század végétől kezdődő, Pannónia Prímát is érintő vizigót és alán, majd hun, később osztrogót inváziók elől feltehetőleg csak az előkelő, illetve adminisztratív réteg menekülhetett el, a romanizált termelő/szol- garéteg 5. századi fenékpusztai helyben maradása keltező leletek hiányában régészetileg nehezen mutatható ki. Lényegében inkább csak a melléklet nélküli, illetve jellegtelen mellékletű sírok nagy száma révén valószínűsíthető.25 A hunok elvonulását követően a déli erődkaputól kétszáz méterre délnyugatra használt, a torzított koponyákban példátlanul magas számú prelangobard kori kis temető publikálása a Dunántúl régészetileg kevéssé ismert keleti-gót, szvéb időszakához és emlékanyagához szolgáltat majd lényeges adalékokat.26

Az erődfal előtt másfélszáz évvel később létesített nagy kiterjedésű, széles kulturális kapcsolatokat

21 A korszak háromtagú régészeti tagolásához legutóbb Id. VIDA 1999, 15-16, hasonló véleményen STRAUB 1997, 3. táblázat.

22 M. Virág Zsuzsanna közöletlen ásatása, RégFüz Ser. I. No. 39 (1986) 17.

23 MRT 1, 86; RégFüz Ser. I. No. 32 (1979) 94.

24 Csupán a hatvanas évektől számítva, a túlnyomóan késő római sírokat eredményező feltárások és leletmentések publikálatlan 4. századi sírjainak száma közel másfélszáz: Sági Károly, 9 sír/1963. év (RégFüz Ser. I. No. 17 (1964) 34); Sági Károly- Barkóczi László, 23/1966 (RégFüz Ser. 1. No. 20 (1967) 56); Müller Róbert - Horváth László, 7/1970-1971 (RégFüz Ser. I. No. 25 (1972) 35); Sági Károly, 21/1973 (RégFüz Ser. I. No. 27 (1974) 43); Erdélyi István, 12/1976 (ERDÉLYI-SÁGI 1980,155); Erdélyi István, néhány sír/1977 (RégFüz Ser. I. No. 31 (1978) 13); Erdélyi István, néhány sír/1978 (RégFüz Ser. I. No. 32 (1979) 94); Erdélyi István, 5/1979 (RégFüz Ser. 1. No. 33 (1980) 62); Erdélyi István, 1/1980 (RégFüz Ser. I. No. 34 (1981) 35); Sági Károly, 16/1980 (RégFüz Ser. I. No. 34 (1981) 35); Müller Róbert, 28/1980 (RégFüz Ser. I. No. 34 (1981) 36); Müller Róbert, 1/1992 (RégFüz Ser. I. No 46 (1994) 40).

25 A Dunántúlon másodsorban Baranya környékére lokalizált romanizált közösségek avar kori kontinuitása pedig azért problémás, mert a Keszthely környékiekhez hasonló korongftbulás és melltűs síregyüttesek (KISS 1968,1. kép, 3. kép; KISS 1977, Pl. Ill, XIII, XX, XXIX, XXX, XXX11, XL V1U-L1I, L V-L VII) ott bizonyosan közép, sőt késő avar koriak! így azoknak a Balaton környéki leletanyaggal gyakran tárgyalt etnikai és kultúrtörténeti összefüggéseit (ALFÖLDI 1938,158; KISS 1968, 99; GARAM1993,132; TÓTH 1996, 155-156) kritikával kell kezelni.

26 A mindössze részletében ismertetett temető (ERDÉLYI 1982) harmincegy sírjának közzétételét a szerző készíti elő. Miután publikáció hiányában magányos volta nem tisztázható, a keleti erödfalnál talált torzított koponyájú gyermeksír (NEMESKÉRI 1952, 230) akár egy másik, hasonló korú temetőre is utalhat az erőd közelében.

213