Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Straub Péter: 6-7. századi temetőrészlet Keszthely-Fenékpusztán (Erdélyi István ásatása, 1976.)
STRAUB Péter mutató népvándorlás kori temető(k) használatának idővalluma szintén vitatott.27 Az erődön belül talált közel ötven sír (SÁGI 1961; BARKÓCZI 1968; STRAUB 1999) leletanyagának erödfalon kívüli egyszerűbb típusait meglehetősen nehéz pontosan keltezni, még inkább népességhez kötni. A Meroving-kori nyugati germánok óriási mennyiségű, részleteiben is feldolgozott összehasonlító anyaga révén leginkább a germán tárgytípusok (fíbulák, övgarnitúrák, fésűk, néhány fülbevaló- és gyöngytípus) elemezhetőek, ám kétségtelen, hogy további etnikai komponensekkel is számolnunk kell.28 A kora avar kori temetkezések a 7. század első harmadával, közepével biztosan megszűntek Fenékpusztán, s ezzel egy időben a mai Keszthely területén létesült új temető. Bár a Keszt- hely-kultúra leletanyaga az újabb közlemények révén örvendetesen gyarapszik, a részletes antropológiai feldolgozás csupán folyamatban van. Utóbbihoz az 1999. évtől megindult fenékpusztai feltárások figyelemre méltó megfigyelést szolgáltatnak. A kultúra szerológiailag (LENGYEL 1971) és régészetileg (BÓNA 1962, 62-64; STRAUB 1999, 200-206) is feltételezett etnikai megosztottságának ugyanis úgy tűnik embertanilag is van nyoma, tudniillik a feltárt 6—7. századi sírok egy része antropológiailag kitűnő állapotú. A kultúrában megszokottakkal tökéletesen azonos temetkezési rítusú, ám remek megtartású vázaknál a mellékletadás szokásában azonban eltérés mutatkozik, a szóban forgó sírok többsége ugyanis melléklet nélküli vagy szegényes leletanyagú. A 4. és a 9. sírok — sírrajz és fotók alapján is (3. kép 6; 4. kép 5; 9. kép 3) — kivételesen ép csontvázai a többi, nagyrészt csak foltokban dokumentálható, morfológiailag szinte értékelhetetlen vázzal szemben úgyszintén az embertani anyag összetettségét támasztják alá, hasonlóan ép vázakat egyébként korábbról is közöltek már (SÁGI 1961, Abb. 13; MÜLLER 1992, Taf. 3). A későbbi elemzések hivatottak majd eldönteni esetleges kapcsolatukat az antropológiailag többnyire feltűnően jobb minőségű késő római sírokkal, s hogy ez a kettősség mennyiben függhet össze, illetve fedheti a közösség etnikai komponenseit. A leletanyaga alapján késő antik jellegü/ízlésű fenékpusztai népesség szomszédságában az erődtől alig nyolcszáz méterre délre egy másik, nem avar eredetű közösség is élt. Az erődhöz hasonlóan annak élén szintén rendkívüli nemesfém gazdagságú személy(ek) állt(ak).29 Az elsőként 1883 telén Lipp Vilmos, majd 1948-ban rövid időre Radnóti Aladár által is megkutatott, de folyamatosan csupán 1998 óta leletmentett temető több mint száz sírjának régészeti és antropológiai ismérvei egyelőre részben nemcsak a Keszthely-kultúrától, de a kora avar kori gepidáktól is eltérő származású, sokszínű népességre utalnak. Az eddig feltárt sírok tanulsága szerint a népvándorlás kori temetkezések a Puszta- szentegyházi-dűlőben az erődfal mentiekkel egy időben értek véget (MÜLLER 2000, 62-63). A 9. század közepén a terület vegyes népessége ismereteink szerint utoljára nyitott temetőt a fenékpusztai erődnél, a késő római kortól a kora Ar27 Lipp Vilmos és Csák Árpád közelfélszáz sírjábóljó, ha egy tucat keltezhető a 6-7. századfordulójára, ám azok bizonyosan nem a déli erődfal előtti Keszthely-kultúrás temető területén kerültek elő, mint ahogy azt korábban mindenki gondolta. Utóbbi kiterjedésével — a nyugati oldal kivételével—ma már tisztában vagyunk, melynek leletanyaga részben eltérést mutat a múlt század végén, század elején feltárt sírokétól. A fenékpusztai erőd előtt tehát tidajdonképpen két hasonló korú temetővel kell számolnunk, a Lipp- és Csák-féle népvándorlás kori síroknak a nagy kiterjedésű késő római temető déli felében való előkerülése is arra utal, hogy azt nem közvetlenül az erődfalnál, hanem az erődtől több száz méterre délre kell keresnünk, a Pusztaszentegyházi-dűlö irányába, melyet három további tény is megerősít. Lipp Vilmos feltárását követően tizenhat évvel Csák Árpád ásatási brigádjának ugyanaz a személy, Sirsom János volt a vezetője, akinek útmutatásai alapján folytatta Csák ásatását, márpedig az ő esetében bizonyosan tudjuk, hogy az erődön kívül (MÜLLER 1999,153). Lipp 1883 telén három, két évvel később pedig öt hét alatt kutatóárkaival közel egy kilométeres távolságban csak úgy tudhatott háromszáz sírt felásni, ha nem folyamatos, hanem ’hosszú vonalban, rendes közökben ’ meghúzott észak-déli irányú kutatóárkokkal dolgozott. Néhány kutatóárok részletét a 2000. évi ásatás során az erőd délifalától délre, már a római temető területén sikerült is dokumentálnunk. Ezek egyikében, a feltárt sírban hátrahagyott csontok arra utalnak, hogy valóban Lipp vagy Csák kutatóárkáról lehet szó. Végezetül döntő bizonyítékul szolgálhat, hogy a premontrei tanár az alapján gondolta, hogy az erődön belül ás, hogy a sírokat épületek közelében találta, ami idegen a római szokástól (LIPP 1886,141-141). A fenékpusztai erődtől délre 135 méterre a legutóbbi feltárások egy nagyméretű, háromhajós császárkori épület részletét hoztákfelszínre, benne illetve közelében több — a Lipp Vilmos által kétszázkilenc alkalommal megfigyelt —precízen megépített téglasírral, s légifotók a kőépülettől délre további épülete(ke)t is sejtet(nek) még a temető területén! 28 Melyek jogállásának korábban problémás értelmezéséhez értékes adalékokat szolgáltat egy ritkán idézett tanulmányában Bóna István (BÓNA 1995, 72). 29 A korabeli rablás ellenére is számos arany- és ezüsttárgyat szolgáltató A (kamrajsír publikációja megjelenés alatt (MÜLLER s. a.). 214
