Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Straub Péter: 6-7. századi temetőrészlet Keszthely-Fenékpusztán (Erdélyi István ásatása, 1976.)

ST RA UB Péter

ben különösen népszerűek. A vas karperecek tulajdonosaik társadalmi szerepével nem mutatnak összefüggést, hiszen Fenékpusztán rangos sírokban is kerültek elő példányaik, s azok az 1976. évi ásatásban sem kifejezetten a szegényes leletanyagú temetkezések mellékletei. Használatuk a Keszthely- kultúra esetében sajátos, a női és gyermeksírokban ugyanis szinte mindig pár nélkül, a bal alkaron kerülnek elő, miként a két fenékpusztai sírban is (3. kép 12; 6. kép 5). A késő római viseleti hagyomány (LÁNYI 1972, 106) a férfisírok ritka példái esetében kevésbé érvényesül, ott ugyanis inkább a jobb alkart díszítik (KISS 1997, 177). Fiatal leány ugyancsak bal alkarján feküdt a 15. sír megvastagodó végű bronz karperecé (6. kép 10). Az avar korban hosszú ideig nyomon követhető típus 8. századi öntött változatainál a szárakat már poncolt minták boríthatják. Kígyófejes bronz lemezkarperec nem került elő, ami a kultúra korai szakaszában a típus valószínűsített hiányát ismételten megerősíti (GARAM 1993, 132; MÜLLER 1999,167). Az 5. sír karperecén a szárak rovátkolása a kürtösvégű karperecek pecsét és poncmintáinak záró elemét idézi (4. kép 4).

Csatok

Mindhárom előkerült darab bronzból készült, s mivel a 9. és 10. sírok példányainál a pecek — minek folytán a tövis — formája ismeretlen, így azok csak tág időhatárok közé keltezhetőek (4. kép 6; 4. kép 12). A csattest nélküli ovális forma közismerten germán típus (KISS 1992,53-54), mely a kora avar kori gepida mellett a Keszthely-kultúrát is jellemzi. Valószínűleg mindkettő övét zárhatott, nem úgy, mint a 20. sír ritka példánya (8. kép 2). Bár előkerülésének helye — a sír földjéből — nem erősíti meg, mérete és formája alapján a mindössze 4,2 centiméter hosszúságú darab leginkább lábbeli szíjazatának összecsatolására szolgálhatott, mely használata Fenékpusztán nem lenne újdonság (SÁGI 1961, Taf. XIII. 5-6; BARKÓCZI 1968, Pl. LXII. 4-5; MÜLLER 1999, 3. kép/9). A tárgytípus összegyűjtése és funkciójának értelmezése az újabb kutatások eredménye, melynek germán kapcsolatai a Dunántúlon és Erdélyben egyaránt kétségtelenek (VIDA 1996,

118-121; STRAUB 1999a, 96). A csat (kettős)kör ponc- mintáinak analógiáit többségében kora avar kori germán temetők olyan leletein találni meg, melyek mind tárgytípusukban — fibula, övfüggő, lábbeliveret, háromrészes övgarnitúra, kapszulaveret stb. —, mind technikájukban — tudniillik öntöttek — idegenek a 6-7. századi avar viselettől és ötvöstechnikától. A korszak Keszthely környéki temetőinek fémtárgyain — döntően veretein — viszonylag gyakori minta lehetséges germán hátterére — ugyan lényegesen eltúlzottan — már Fettich Nándor Utalt (FETTICH 1936, 63-76).

Egyéb tárgyak

Az 1. sír laposra csiszolt, átfúrt csontkorongjának (3. kép 4) csupán néhány kora avar kori női temetkezésben találni párját,19 melyek valószínűleg egyetlen esetben sem orsókarikaként, hanem amulettként kerülhettek sírba (FETTICH 1964, 92). A Keszthely- kultúra korai szakaszának sírjaiban egyébként is feltűnően ritka az említett orsótartozék. Ha mégis előfordulnak, azok a hasonló korú avar agyag-, ritkán ólompéldányoktól eltérően nem lapos karika, hanem sokkal inkább bikónikus gomb formájúak (PEREMI 1991, 161), mely jelenség a kora avar kori germán temetők sajátossága (KISS 1996,263).20 A 14. sír szőrcsipesze (6. kép 4) a 4-8. századi női toalettkészletek és férfi tarsoly leletek jól ismert darabja, melyeket vasból és bronzból egyaránt készítettek. A fenékpusztai darab annyiban érdekes, hogy bordák helyén való előkerülése alátámaszthatja a piperekészlet nyakba akasztott, vászonzacskóba valószínűsített női viseletét (CSALLÁNY 1939, 146). A 15. sír aranyozott ezüstgyűrűjének (6. kép 11) gyöngysorkeretes fejű, bordázott pántú analógiáit a kunszentmiklós-kunbábonyi vezéri/kagáni sír halotti gyűrűi közt találni meg (H. TÓTH-HOR- VÁTH 1992, Abb. 37. 2-4), melyek foglalatában — hasonlóképp a fenékpusztai darabhoz — ha volt is kőbetét, az elporladt.

Az 1976. évi leletek köznépi jellegük folytán nem perdöntőek a Keszthely-kultúra keltezésének és eredetének kérdésében. Annyi azonban bizonyos, hogy — esetleg néhány évtizednyi eltéréssel — a 6/7. század fordulójára keltezhetőek, tehát a kora

19 Jutas-Lakótelep 121. sír (RHÉ-FETTICH 1931. Taf. IV. 1-11), Keszthely-Fenékpuszta 1966/67. sír (MÜLLER 1999, 6. kép 57/4), Szekszárd-Bogyiszlói út 89. sír (ROSNER 1999, Taf. 7. 4).

20 A kölkedi A temetőben a bikónikus orsógombok aránya a különbözőformájú orsógombok és -karikák egészén belül 73% (KISS 1996, 263). Összehasonlításképp a gombok és korongok aránya Környén 100 (SALAMON-ERDÉLYI 1971, 58), Mezőbándon 88 (KOVÁCS 1913), Szekszárdon pedig 60% (ROSNER 1999, 144).

212