Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Farkas Csilla - Márk László: Szarmata kori fémleletek analitikai vizsgálata

FARKAS Csilla-MÁRKLászló

koncentrációja kicsit kisebb a hátlapon mért értékeknél, míg a réz és a cink mennyisége az előlapon a nagyobb. Az eltérések sokkal jelentéktelenebbek, mint az 1. tükörnél, de elég szisztematikusan jelentkeznek. Az ón-, ólom- és vaskoncentráció változása az előbbi esethez hasonlóan arányos egymással.25 Ez a két tükör is olyan ónbronzból készült, amelynek az óntartalma viszonylag magas. A hátoldalon tapasztalható a magasabb ón- (és kísérő elem) koncentráció, ennek ajelenségnek az értelmezése igen nehézkes.

4. fibula (3. kép 10): a leletről három mérés készült. Az eredmények hasonlósága miatt sajnos csak egy lett regisztrálva (9. mérési pont). Eszerint a fibula sárgarézből készült (7. kép 1). A viszonylag magas Fe tartalom ebben az esetben is szennyezésként fogható fel. A jelentős Zn koncentráció a tudatos ötvözésre utal.26 Az ólom teljesen hiányzik a mintákból, és az ón tartalom is igen alacsony.

5. karperec (3. kép 3): a karperecről kettő spektrum felvétel készült (10-11. mérési pont). Ezen adatok szerint a lelet sárgarézből készült hasonlóan az előző mintához (7. kép 2-3). Itt is megfigyelhető a vas és természetesen a cink magas aránya. Az ólom és az ón koncentrációja hasonló az előző leletnél tapasztalthoz, tehát ólom nem található a mintában, az ón is csak igen csekély mértékben figyelhető meg.

6. pixis (3. kép 8): a tárgy előlapjának négy (12-15. mérési pont), a hátoldalának kettő pontja (16-17. mérési pont) lett analizálva. A belső felület összetételére jellemző a magas vas és ólom, valamint az alacsony réz tartalom. Továbbá jelentékeny mennyiségben észlelhető kálciunt (Ca) is (8. kép 1-4; 9. kép 1-2). A külső felszínt alkotó összetevők aránya ettől jelentősen eltér. Itt jellemzően magas a réz illetve az ólom koncentrációja, viszont a vas kisebb arányban van jelen. Kálcium és néhány nehézfém (titán és mangán) itt is kimutatható. Az előlap és a hátoldal

összetételének különbözőségeiből kimutathatjuk azt, hogy a vizsgált tárgy külső felszíne rézzel vagy valamilyen rézvegyülettel volt díszítve. A külső felületen található réz magas aránya azonban nem mutat homogén felszíni eloszlást, mivel értéke erősen ingadozik. Ez utalhat arra, hogy a külső felületre felvitt rézbevonat helyenként megszakadt. A jelenség többféleképpen magyarázható: az egyik álláspont azt sejteti, hogy a rézzel való díszítést nem összefüggő rétegben, hanem a tárgy felületének csak egy-egy részletén alkalmazták; valamint elképzelhető az is, hogy a felületi réteg erős kopásának, sérültségének tulajdoníthatjuk ezt a megfigyelést. Érdekes megnézni az ólomtartalom alakulását a két oldal között: azt tapasztalhatjuk, hogy az ólom aránya nem változik jelentős mértékben. Ebből a megfigyelésből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az ólom nem a réz által került a mintába. A nehézfémet vagy tudatosan használták fel ötvözésre vagy a felület kezelésére, vagy a vasérc útján került a mintába. Feltűnő továbbá az is, hogy az ólom mellett nem találunk ónt. Ez a tény megerősíteni látszik az ólom tudatos fel- használásának lehetőségét.

7. pixis (3. kép 7): a leletről egy mérés készült (18. mérési pont). Ez alapján megállapítható, hogy a minta vasból készült jelentős mennyiségű réz hozzáadásával (9. kép 3). Hasonló felépítésű a 6. számú minta belsejében megfigyelt ötvözethez, eltérés az ólom mennyiségében adódik, ugyanis ebben az esetben nem figyelhető meg ólom-tartalom a mintában.

8. fibula (3. kép 9): erről a fibuláról kettő mérés készült (19-20. mérési pont). A vizsgálatok eredményeiből az a következtetés vonható le, hogy ez a lelet, az összes többitől eltérően arzén tartalmú bronzból készült (10. kép 1-4), összetételét tekintve ez a minta teljesen elkülönül a többitől. Az arzén mellett jelentős mennyiségű cinket, vasat és kalciumot, valamint kevés ónt is találunk a mintában.

AZ EREDMÉNYEK ERTEKELESE

A kevés rendelkezésünkre álló mérési eredmény és a szűkös vizsgálati lehetőség miatt igen csekély megállapítást tehettük, csak nagyobb mintaszám esetén vállalkozhatnánk messzemenő következtetések levonására. Megállapítható az, hogy a leletek összetétele igen változatos, de fellelhetőek hasonlóságok is.

A szarmatáknál a Kr. e. 6. századtól egészen a Kr. u. 4. századig megtalálható a tükör sírba tételének szokása mind az ázsiai, mind az európai területeken (ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1993, 9-11; KULCSÁR

1998, 59-64). A temetőben talált tárgyak a sima, kerek tükrök típusához tartoznak. Mind a keleti szarmata anyagban, mind a provinciális római anyagban találunk hasonlókat. Az Alföldön ez a típus a szarmata bevándorlás legkorábbi szakaszától a hun korig megtalálható (ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1993, 13; KULCSÁR 1998, 62), éppen ezért érdekes ezek anyagösszetételének vizsgálata.

Riederer etruszk tükröket ismertet, melyek ólommentes ónbronzok, óntartalmuk 10-15% körüli (RIEDERER 1984, 52, 28. táblázat). A 70-es évek kö25 A vas koncentrációjának változása a 3. tükörnél nem jelentkezik, de a kis koncentrációk miatt ez adódhat a mérési felület kopásából is.

26 A római eredetű leletanyagban igen gyakoriak a sárgarézből készített használati és dísztárgyak így a sárgaréz fibulák száma is igen jelentős (RIEDERER 1984, 44).

168