Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Pölös Andrea: Készítéstechnikai vizsgálatok kerámián. Gyakorlati megfigyelések I.
1 Készítéstechnikai vizsgálatok kerámián. Gyakorlati megfigyelések I. A jellegzetes szarmata szürke kerámia hosszú, szabályozott, tudatos redukciós égetés eredménye, mely magas, egyenletes hőfokon történik. Ha nem tökéletes az égetés, az edényen piros foltok maradnak, ott, ahol oxigén érte. A terra sigillata-utánza- toknál égetéskor, ha nem kap elég oxigént a profil közepe, a vastagabb részeknél (pl. perem vagy alj-oldal találkozása), szürke lesz a törésfelület. A kézi korongon készített edények rosszul égetettek, törésfelületük kívül szürke vagy piros, belül szürke. Szürkés, barnás színük jelzi, hogy nem tudatosan kaptak kevés oxigént. A kézzel formált edények vastag, rücskös anyagúak, alig átgyúrtak, külső felületük alkalomszerűen lehet bőrdarabbal átsimított is. Gyakran soványítják őket szerves anyaggal. Rossz hőmeg- tartásúak, az égetési hőfokuk alacsony. Égetésük nem szervezett keretek között történik. Az ásatási leletanyag mosásánál jellegzetes, szörtyögő hangot adnak. Általánosságban: minél rosszabbul égetett egy edény, annál több benne a levegő, annál több vizet vesz fel, és annál nehezebben szárad. Minél jobban kiégetett, annál jobb a hőfelvevő képessége, ez különösen a töredékek utólagos összeragasztá- sánál érezhető.5 A gepida kerámiánál más az arány a kézi — kézzel formált — korongolt kerámiában, mint a szarmatáknál, itt alig találunk kézzel formákat. Jellegében egységesebb, kisebb a forma- és színgazdagsága. Színe általában fekete, sötétszürke-feketésre égetett, illetve világosszürke, samottos vagy apróra tört kavicsos soványítású, ezért érdes felületű, vékonyfalú, egységes anyagú, jól kigyúrt. Hiányzik a homokos soványítás, ezért a gepida kerámia meghatározásában, illetve a szarmatától történő elkülönítésében segítő módszer: „nyaljuk” meg a kerámiát!6 Díszítési módként jellemző a be- pecsételés, melyet egyenként vagy a hengert végigfuttatva, az edény belső oldalát megtámasztva készítettek el. A szarmatáknál elsősorban tálakon előforduló díszítést a gepidák szélesebb körben alkalmazzák. A kézzel formált avar kerámia külső felületének repedezettsége és rossz hővezetése egyaránt az elégtelen égetés következménye. A díszítés nem jellemző. Formája: kihajló perem, tojásdad-gömbö- lyű test, ez adódik abból is, hogy bonyolult formát az alig előkészített agyag nem is enged, az edény itt csak így „tartja meg” saját magát. Az avar kerámián használatos hullámvonaldíszt valószínűleg fésűvel készítették, készítési módja: a korongot lassan forgatva, a kéz egy helyben csak fel-le jár. Ezt korongolt kerámián, sima felületen alkalmazzák. A fekete kerámia égetési módja kezdetben oxigéndús égetés, csak később fojtják le a kemencét, esetleg szerves anyaggal, pl. szalmával. A kettes vegyértékű vasoxidból hármas vegyértékű lesz, és szén épül be az edény falába. A folyamat reverzibilis.7 IRODALOM CSALLÁNY 1940 Csallány D.: Kora avar kori edények Magyarországon. — Friihawarische Gefüsse in Ungarn. Dóig 16 (1940) 118-144. GARAM 1969 Garam E.: A késő avar kori korongolt sárga kerámia. — Die spätawarenzeitliche gelbe Keramik. ArchÉrt 96 (1969) 207-241. KISS 1984 Kiss, A.: Die Keramik aus dem awarenzeitlichen Gräberfeld A von Kölked-Feketekapu, Ungarn. ArchAust 68 (1984) 335-338. ROSNER 1979 Rosner Gy.: Avar kerámiaközpont Szekszárd környékén. — Keramisches Zentrum der Awaren in der Umgebung von Szekszárd. BBÁME 8-9 (1977-78) 1979, 97-108. ROSNER 1984 Rosner Gy.: Megjegyzések az avar kulacsok időrendjéhez. — Bemerkungen zur Chronologie der awarischen Feldflaschen. BBAME 12 (1984) 81-104. B. TÓTH 1987 B. Tóth Á.: A gepidák települési képe a Tisza-Maros-Körös közén. — L ’image de habitat des Gépides dans la région des rivieres Tisza-Maros-Körös. AUSz Acta Historica 84 (1987) 3-9. H. VADAY 1984 H. Vaday A.: Késő szarmata agyagbográcsok az Alföldön. — Spätsarmatische Tonkessel von der Tiefebene. MFME 1980/81-1 (1984)31-42. 5 A késő szarmata edények csillámos soványítású edénytípusának készítésmódjával Vaday Andrea foglalkozott, (H. VADAY 1984, 31-32), edényégető kemencét Vörös Gabriella közölt (VÖRÖS 1984). 6 B. Tóth Agnes javasolta ezt a módszert, hogy a leltározás előtt a kerámiát így különítsük el. Makkay János nyomán tanította még egyetemista korunkban, ezúton is köszönöm! (Ld. még B. TÓTH 1987!) 7 Avar kerámia készítéstechnikájához: CSALLÁNY 1940; GARAM 1969; KISS 1984; ROSNER 1979; ROSNER 1984; V1DA 1991. A cikket Vida Tivadar lektorálta. Munkáját köszönöm. 159
