Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Pölös Andrea: Készítéstechnikai vizsgálatok kerámián. Gyakorlati megfigyelések I.
POLOS Andrea történő irányítás (mely által az agyag csak a megengedett irányba „megy”), valamint az agyagtömb tapadása a koronghoz, amely megakadályozza, hogy a középen forgó agyagtömb „elszálljon”. A kézi korongon is fontos a tapadás készítés közben, csak itt utána le is kell venni az edényt, tehát a tapadást meg kell szüntetni, ezáltal egyszerre két követelménynek kell eleget tenni. A kézi korongot érdes anyaggal szórják be, pl. homokkal vagy apróra tört kaviccsal, ez egyszerre segíti a tapadást és a munka végén a leemelést is. Ennek nyomait megfigyelhetjük az edények alján. A korongon forgás közben az agyag mindig visszatér ugyanarra a helyre, így elegendő egy ponton dolgozni vele, ezáltal szimmetrikusabb lesz az edény. Az agyagtömbben nem lehet a formá- lását-égetését akadályozó idegen anyag (pl. gyökérdarab), és levegő sem, mert száradás-égetés közben szétrepeszti az edényt. Az agyag előkészítése egyszerű és alapos, ez nem korfüggő (pl. recens balkáni fazekasságban a bányászás után a nyers agyagot vízzel összekeverik, hogy ne száradjon ki, állni hagyják, és formázás előtt az egy edényre valót mechanikusan tisztítják, kicsit átgyúrják, és már használják is.) Tehát nem minden esetben hozzákevert soványítóanyag az, ami annak látszik, pl. a kvarc. Az elkészült edényeket formázás után tovább alakítják, de amíg ez a házi használatra szánt edényeknél nincs, díszedényeknél alapos (pl. letörlés, esztergálás, fenékszög kialakítása stb.) A fenékszöget a korongon kézzel vagy fakéssel alakítják ki, a bonyolultabb formákat pedig utólag, esztergálás- sal. Ilyen esetben az edény vastagabbra hagyott aljának egy részét kiszedik, ezáltal csak egy vékony talpgyűrű marad meg eredeti vastagságában. Az esztergálás tökéletes korongolást és gyorskorongot feltételez, az edény alsó és felső síkjának párhuzamosnak kell lenni. A nagy edények, pl. hombárok korongolása különálló darabokból történik, ezeket állítják össze úgy, hogy az azonos méretűre korongolt darabokat rövid száradás után egymásra teszik, és óvatosan, lassan összekorongolják. Ez némely edény esetében láthatóan nem tökéletes, pl. nem volt egyforma a két darab vagy az összekorongo- lási hurka látszik. Ugyanígy különálló darabokból korongolják az összetett edényeket is, ahol az egyes darabok mérete nagyon különböző, és az agyag rugalmassága nem bírja el a túlzott szűkítést. Ilyenek például a korsók, ahol az edénytest hasának belső szélességét a kézfej szélessége adja meg, de innen a nyaki részt már nem lehet visszaszűkíteni. így a korsónyakat a vállrésztől felfelé külön korongolják, és utólag illesztik össze. FÜGGELÉK NÉHÁNY CSÁSZÁRKORI, NÉP VÁNDORLÁS KORI KÉSZÍTÉSTECHNIKA A népvándorláskorra a nagyon eltérő technikai színvonalú edények egymás mellett létezése, a változatos edénytípusok jellemzők, a házilag készítettek és a díszedények, helyben készítettek és importáruk, ami már az „ipari” előállítást feltételezi, ezáltal nagy területen bukkannak fel egységes kerámiák. Nézzük ezután az egyes korokra jellemző egyes jegyeket.4 A szarmata tálak alján jellemző az esztergálás. A külső oldalon látható nyomokból kitűnik, hogy éles szerszámmal végezték a munkát és nem bőrdarabbal, ahogy a vékony, bemélyedő koncentrikus körök mutatják. A tálak általában kívülről díszítettek, ami ellentmond az általános gyakorlatnak, mely szerint a legláthatóbb, legfrekventáltabb helyen van a díszítés. A besimítás kaviccsal történik, figurális díszeket is létrehozva, ami gyakorlott kezet feltételez. A gömbölyű vagy duzzadt perem azt jelzi, hogy a felhúzásnál sok agyagot hagytak a perem kialakításához, ezáltal könnyebben lehetett megfogni, amit sokszor a perem alatti vájat is segít. A tálak jól kidolgozottak, egységes, tömör, aprószemcsés agyagból készültek, törésfelületük simább. A hombárok aljánál jól látható, hogy nem elégszer átgyúrt, nem kidolgozott az agyag, sok levegő maradt benne, az agyag nagyon csomós, lemezekben elválik. A soványítása igazodik a helyben található anyagokhoz, így felhasználhattak pl. kagylót is. 4 Mivel a népvándorlás kori kerámia készítéstechnikáját az egyes edénytöredékek, egész edények megfigyelése alapján írom le, ezért az egyes korokra vonatkozó publikációkat nem idézem. 158
