Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Pölös Andrea: Készítéstechnikai vizsgálatok kerámián. Gyakorlati megfigyelések I.
Készítéstechnikai vizsgálatok kerámián. Gyakorlati megfigyelések I. agyag. Ez különösen a törésvonalaknál, a fenék-fal találkozásnál fontos. Az agyagok a készítés folyamán különböző állapotúak: vizes: a vízzel felöntött agyag, amelyik pépes, iszapos. Ezzel nem lehet dolgozni, nem formálható. (Ezt nevezik focsnak.) Nedves állapotban formázzák. Ekkor könnyen gyúrható, formázható, de már ezt a formáját megtartja. Nedves állapotban történik a szalagok vagy hurkák összedolgozása is, itt fontos, hogy egyáltalán ne vagy alig legyen vizes a kéz, mert különben nem tapadnak össze. Ennél a technikánál az egymással érintkező részeket össze kell dolgozni, simítgatni. Ez aprólékos munka, és vigyázni kell az agyag megfelelő, egyenletes nedvességtartalmára is. Ezt a műveletet lehet szárazabb agyaggal is végezni, főleg a nagy edények készítésénél, amikor a túl nedves agyag nem bírná el saját súlyát, „elcsúszna”. Ekkor a hurkák felületét érdesítik, és focsot kennek rá ragasztóanyagként. Nedves állapotban történik a korongozás is, de azon a részen, ponton, ahol éppen dolgoznak vele, ott vizesebbnek kell lennie, hogy könnyen csússzon rajta a kéz, ne tapadjon hozzá, és ne vigye el (félre). Szintén vizesítik az agyagot a kézi korongolásnak azon fázisában, amikor a belül kézzel megtámasztott edényt kívülről összesimítják, már a hur- kák/szalagok összedolgozása után. Félnedves (ezt hívják bőrkemény állagúnak, tapintásra olyan, mint az emberi bőr)3 állapotban a tárgy már szárazabb a nedves állapotánál. Sötét színű, nyomásra lemezesen szakad. Ekkor történik a formázás utáni további munka. Ilyen például a törlés, amivel az ujjnyomokat, a sorját (levágás nyoma), kisebb egyenetlenségeket távolítják el, illetve egyenlítik ki. Ilyenkor esztergálják, tehát a korong közepére szájával lefelé visszaillesztve és rögzítve, de nem letapasztva éles szerszámmal a szükséges részeket kifaragják belőle, pl. az aljából vagy az oldalából, ezáltal módosítják, finomítják a formát. Ebben az állapotban fúlezik, az előre elkészített és szintén félnedves állapotban lévő füllel és apró agyagdarabokkal. Célszerű ebben az állapotban a nem korongon készült díszítéseket megcsinálni, mint például a bekarcolás, bepecsételés stb. A még kenődő agyagból kikerülő apró részeket hagyják megszáradni, és csak utána távolítják el. Ez látszik abból is, hogy tiszták, élesek, de nem erőltetettek a mintaszélek, tehát nem volt teljesen száraz az agyag. Átmeneti állapotúnak akkor lehet nevezni az agyagot, amikor a felületét kicsit visszanedvesítik. Ilyen például törlés után közvetlenül vagy pl. en- góbozás után. Ilyenkor rövid időre a felület megint nedves lesz, és lehet rajta dolgozni, de a tárgy maga már megtartja a formáját, óvatosan fogva nem deformálódik. Ebben az állapotban karcolnak bele a sgraffitto technika alkalmazásánál. Félszáraz agyagra (vagy száraz engóbra) történik a festés. Még mindig nem tökéletesen száradt meg, de már nem marad meg rajta az ujjlenyomat. Ha korábban festenének rá, a vizes felületen könnyen elmaszatolódna a festék, és annak víztartalmát nem tudná eléggé beszívni a tárgy. így azonban már jól lehet vele dolgozni. Ekkor már világosabb színű az agyag, szükség esetén kézzel, erőteljesebb nyomásra még alakítható. Száraz: ez az edény száradás utáni, égetés előtti állapota. Ekkor világos színű, kemény, könnyen törik, de nem alakítható. Ha feláztatják, még visszanyeri eredeti állagát. A száraz állapotot formázástól számítva néhány óra, egy-két nap alatt éri el. Bekarcolni, vésni ekkor már nehéz, nem szokás. Ekkor szokták viszont polírozni (fényezni, néprajzi terminológiával: kavicsolás, sikárolás) kaviccsal vagy bőrdarabbal. A csúszás megkönnyítése miatt zsiradékkal bekenik, síkosítják a felületet. A besi- rnítás enyhe horpadást eredményez az edény felületén. A korongon történő edénykészítésről Egyiptomból az Kr. e. 3. évezredből származik az első ábrázolás. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy innentől kezdve az összes edényt korongon készítették, különböző helyen és időben újra „felfedezték” ezt az eljárást. Különböző korongfajták alakultak ki, az egy illetve két ember által működtetett korong, a kézi, a nehéz kézi és a lábbal hajtott korongok, ezek is létezhettek egyidőben is. A két ember által hajtott korong esetében a két ember együttes munkájának összehangolása nehezítette a munkát, a kézzel hajtott korongnál pedig a meghajtása és hirtelen lelassulása. A kéz és láb munkájának összehangolása és a kényelmesebb tartás is elősegítette a színvonalasabb edénykészítést. A korong működésének lényege, hogy három erő hat az agyagra: a centripetá- lis-centrifugális erők együttes hatása, a kézzel 3 Csuporné Angyal Zsuzsa szíves szóbeli közlése. Köszönöm, hogy az előadás előtt átnézte fazekas-szemmel a vázlatot. 157
