Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Pölös Andrea: Készítéstechnikai vizsgálatok kerámián. Gyakorlati megfigyelések I.

Hadak útján. Szert: Bende L. - Lőrinczy G. - Szalontai Cs. Szeged2000, 155-160 KÉSZÍTÉSTECHNIKAI VIZSGÁLATOK KERÁMIÁN. GYAKORLATI MEGFIGYELÉSEK I. PÖLÖS Andrea írásom célja a kerámiának a hagyományostól eltérő megközelítése. Az általam végzett kísérleti, tapasz­talati régészet, a gyakorlati fazekasság és a néprajz felől néztem meg egyes részleteit az edénykészítés­nek. Nem tértem ki minden egyes részletére, sem a korszakok minden edénytípusára, ez a jövő felada­ta. Vizsgálatomat bevezetésnek és felvetésnek, to­vábbi vizsgálatok végzéséhez indulásnak szántam. Mivel a hagyományos rajzi illusztráció ez esetben nem nyújtana elég információt, ezért maradt el használata. BEVEZETÉS Az ásatásokon, elsősorban a telepásatásokon a leg­nagyobb mennyiségben előkerülő leletek köztudot­tan a cseréptöredékek. Csak a csontok mennyisége mérhető ezekhez. Összehasonlításul a hagyomá­nyos paraszti háztartásban, ahol a fa-, vessző-, bőr-, textil-, fémtárgyak mellett van jelen a cserép­edény is, láthatjuk mennyiségében és jelentőségé­ben is valódi helyén.1 Bár ez az arányeltolódás közismert, a lehetőségek óhatatlanul a kerámia túl­értékeléséhez vezetnek. Ebből adódnak a szinte csak kerámia-tipológiára épített kultúra-meghatá­rozások és időrendi besorolások, szinte a pénzek­kel egyenértékűként kezelt mértékben. A kerámia kettős jelentésű: egyrészt — és ez a régészeti szakirodalomban használatos jelentése is —- edény, másrészt kerámiának nevezik tágabb ér­telemben az égetett agyagtárgyakat is. A kettős je­lentés mellett a kerámia kettős funkciót hordoz, melyek csak részben fedik egymást: egyrészt min­dennapi használati tárgy, főző-, illetve tárolóedény, másrészt rituális célokat szolgál, önmagában vagy tartóedényként. A továbbiakban edény jelentésben és funkcióban használjuk, mint ez a tárgyakkal foglalkozó tudományokban (régészet, tárgyi nép­rajz) szokásos. A kerámiát már sokféle szempontból osztályoz­ták, vizsgálták. A következőkben néhány példában a kerámia mint produktum előállítását, előkészíté­sét, formázását, különböző korongolási-formázá- si módjait, díszítését, égetését, ezek lehetőségeit, különböző alkalmazásukat, az egyes életformák­nál meglévő hasonló és eltérő jegyeket vizsgál­juk meg. A KERÁMIA MEGJELENÉSE, KIALAKULÁSA A kerámia kialakulásáról, bármennyire meghatáro­zó lelet, nem sokat tudunk. Az agyag általánosan elterjedt talajfajta, amelyet egyszerűen lehet meg­munkálni, és kiszáradva megőrzi alakját, csak na­gyon sérülékeny. A legkorábbi edények is ilyen, napon száradt/szárított darabok lehettek. Mivel ezek vízzel érintkezve elmállottak, ezeket a nem kiégetett darabokat nem találjuk meg. Az edény­ként használt kerámia megjelenése és elterjedése a neolitikumhoz köthető. A mezőgazdasági termelés eredményeképpen felhalmozott termények tárolása földbe ásott, és a kártevők bejutását nehezítendő, kitapasztott gödrökben történt. A gödrök és a vesszőből font, szintén tapasztott edények véletlen 1 A visszavetítés csak megközelítőleg állja meg a helyét, koroktól és életformáktól függ, mindenesetre pontosabb képet ad, mint az ásatás. 155

Next

/
Thumbnails
Contents