Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)

MAROSVÁRI Attila: A kiszombori rotunda kutatástörténete

hatkaréjos kiképzésű körtemplom-típus ettől kezdve a Kiszombor-Karcsa-Gerény cso­portként jelent meg a szakirodalomban. Csányi Károly és Lux Géza 1838-ban cikkben számolt be a karcsai kutatásokról. A szerzők írásukban - az építészeti egyezések kimutatásán túl - megpróbáltak választ ta­lálni e templomok építésének időpontjára. A karcsai rotunda esetében könnyebb dol­guk volt, hiszen meglehetősen széles szakirodalom állt rendelkezésükre. Ezek, s saját stíluskritikai vizsgálataik alapján a XII. század derekára datálták a karcsai rotunda épí­tését, ugyanakkor megjegyezték, hogy noha „Történeti adatok híján a körtemplom-pél­dák közt időrendi sorrendet nem tudunk megállapítani, de valószínű, hogy bordás boltoza­qq ta és bimbós fejezetei révén közöttük a kiszombori a legfiatalabb". A másik esemény, amely a kiszombori templomra irányította a figyelmet, az a templom 1939-es átalakításával függött össze, melynek célja az volt, hogy az 1910-ben visszaállított, s az épület belső összhatását romboló barokk oltárt egy román stílusú ol­tárral váltsák föl, s ezzel olyan miliőt teremtsenek, amely jobban megfelel a román-kori szentélynek és a neoromán stílusú templomnak. Az átalakítással megbízott Barth Fe­renc építész így írt erről: „Az 1938-as jubileumi és kongresszusi év a kiszombori hívőkben is elindította a vágyat, hogy rendbeszedjék templomukat és a korhadt és pusztuló s amúgysem oda illő oltár helyett stílusos és maradandó k&oltárt emeljenek. Mivel oltárkép­pel nem akarták újra eltakarni a végre szabaddá váló műemléket, felvetődött az a gondolat, hogy az oltár mögötti fülkébe, melybe ismeretlen okból, sem az épület román ízléséhez, sem pedig a későbbi barokk ablakokhoz nem alkalmazkodó vasablak került, ennek kiemelése után magasabb és szélesebb új ablak kerüljön. Ez az ablak helyettesítse az oltárképet s ép­pen ezért a templom védőasszonyát, az Assumptat ábrázolja". 4 0 A rotunda felújítása során, az imént említett vasablak kiemelésekor, illetve az új, szélesebb ablaknyílás kiképzése során, 1939. április 19-én került napvilágra az első freskótöredék. 4 1 A több vakolatréteg által takart freskókat - jóhiszeműen - Barth Fe­renc építész kezdte feltárni. Kleitsch Mátyás esperes, a falu plébánosa másnap értesítetr te a Műemlékek Országos Bizottságát. Levelében többek között ezt írta: „...szükségessé vált a régi szentély omladozó, vizes vakolatának megújítása és festése. A vakolat leverése közben az oltár mögötti fülkében kerültek elő a freskók (...) Hat darab kb. életnagyságú szentet ábrázol a kép, okkersárga és vörösbarna színben, eléggé primitív rajz. Ezek közül egy szinte teljesen ép, három néhány vonással kiegészíthető, kettő eléggé sérült (...) nagy sze­rencse, hogy Barth Ferenc személyében hozzáértő művész volt kéznél (...) az ő érdeme, hogy saját kezűleg, sértetlenül hámozta ki a freskókat az újjnyi vakolat alól... " 4 2 A MOB szakér­tői (Szentiványi Gyula, Genthon István és Lux Géza) a helyszínen tanulmányozták a fal­képeket, megállapították, hogy azok a XIV. századból valók, majd megbízták Nikássy 39 Uo. 1939:1. 28. 40 BARTH Ferenc. 48. 41 Azt, hogy a rotundában falképek vannak, nem most fedezték föl először. Horváth Mihály plébánosnak egy 1834-es História Domus-beli bejegyzése tanúskodik arról, hogy az akkori felújításkor színes falfelü­letek kerültek elő. Meg is jegyezte: „Úgy látszik, valami régi festmény". A bejegyzésen túl azonban ér­deklődése nem terjedt ki arra, hogy alaposabban megvizsgáltassa a képeket, melyek így több mint száz évre ismét „láthatatlanná" váltak. Lásd: HAMVAS István: A kiszombori románkori körtemplom titkai. = Vigília. 1965:3. 138. 42 Idézi: KLSTERENYEI Ervin: A kiszombori rotunda középkori falképeinek restaurálása 1982-1983. - Múze­umi Műtárgyvédelem. 1982:10. 309. 97

Next

/
Thumbnails
Contents