Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)
SIPOS József: Földreform, földigények és földosztás 1919 tavaszán ....
Sőt! Építettek a helyi önkormányzatok és a földigénylők kezdeményezéseire és öntevékenységükre. Ez utóbbiak demokratikus igényeit támogatták és lehetővé tették. így vált lehetővé, hogy „A földművelő nép földhöz juttatásáról szóló 1919. évi XVIII. néptörvény" február 16-án történt megjelenésére az ország meg nem szállt megyéinek és községeinek, városainak legtöbbjében már összeírták a földigénylőket és a kisajátításra alkalmas földbirtokokat. Tehát a kormány - az önkormányzatokból és a földigénylőkből alakult helyi földigénylő bizottságokra támaszkodva - a törvényességet betartva és demokratikusan készítette elő a földreformot. A földigénylők összeírása természetesen további kutatásokat igényel. Ez azért is fontos, mert az összeírások - községenként és megyénként - rengeteg adatot tartalmaznak a korabeli paraszttársadalomra, különösen a földnélküli- és szegényparasztok földigényeire és gazdasági-pénzügyi helyzetére. A földigénylők összeírása lecsendesítette az ösztönös katona- és parasztlázadásokat: elsősorban ennek tulajdonítható, hogy január-február hónapokban már sokkal kevesebb társadalmi-politikai összeütközésről tudunk a falvakban, mint korábban. Ezt látszik bizonyítani az Országos Propaganda Bizottság (továbbiakban OPB) 1919 februárközepén - községek vezetőségének januárban kiküldött kérdőívekre adott válaszok alapján - elkészült vármegyei összesítések. Ezek ugyan nem a földigénylők összeírásával foglalkoznak, de témánkra vonatkozó adatai területileg és időben is jól kiegészítik azokat. Csanád vármegye akkori 29 községéből 15 válaszolt az OPB kérdéseire. Az ezekből elkészült összesítés szerint Csanád vármegyében „a lakosság hangulata egészében véve nyugodt. Egyes helyeken, mint Battonyán és a központi járás (ez a makói járás - S.J.) területén a leszerelt katonák fiatalabb korosztályai dolgozni nem akarnak. A nyugtalanság fő oka az általános bizonytalanság és a közszükségleti cikkekben mutatkozó nagy hiány. (...) Földéhség Tornya községen kívül mindenütt észlelhető. A központi járás lakossága bizalmatlanul várja a földosztást, mert azon a nézeten van, hogy a 10 hold földből megélni nem lehet. Battonyán az elöljáróság a földéhséget eloszlatja, mert valószínűnek látszik az, hogy a nagybirtokosok az 1919. gazdasági évre nagyobb területet engednek majd a lakosságnak feles művelésre," 2 2 Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területén lévő 47 községből és 6 rtv város közül 38 község és 3 rtv város válaszolt az OPB kérdőíveire. A beérkezett jelentések szerint a „lakosság nagy része nyugtalan. A jászsági felső járásban a leszerelt katonák a szesztilalmat áthágják, hozzájuk csatlakozik a csőcselék. A katonák legnagyobb része fegyveres, állandóan rettegésben tartják a lakosságot." Ugyanakkor „földéhséget 16 községben nem tapasztaltak. Kenderesen és Szajolon ingyen akarják a földet. A nagybirtokosok azt a nézetet teijesztik, hogy 8-10 hold földből megélni nem lehet. Fegyverneken a nagybirtokosok félnek attól, hogy a nép aratja le a bevetett területeket. Itt katonák várják csak a földosztást. Törökszentmiklóson bizalmatlan, Jászdózsán, Jászárokszálláson inkább napszámba akar járni a lakosság. Cibakházán, - a földéhséget csillapítandó - a nagybirtokosok 200 holdat bérletbe ajánlottak." 22 Politikaitörténeti Intézet Archívuma, 607. fond. 31. őrj. E dokumentum megtalálható SIPOS József: Csanád megye közállapotairól - 1919 elején c. tanulmányában - Múzeumi Kutatások Csongrád megyében 1991. Szeged, 1992. Szerk.: LENGYEL András 115-121.p. 23 Politikatörténeti Intézet Archívuma, 607. fond. 31. örj. l-2.p. 65
