Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)

SIPOS József: Földreform, földigények és földosztás 1919 tavaszán ....

Heves megyéből 44 község küldött be jelentést az OPB-nak. Ebből 40 községben nyugalom volt. „A földkérdéssel kapcsolatban Poroszlón és Sarudon, a cseh megszállástól való félelem miatt pedig Párádon és Bodonyon észlelhető nyugtalanság. (...) Földéhséget 41 község jelent. Kömlőn bérlet-rendszert kívánnak. Nagygyöngyösön ingyen akarják a földet."

2

4 Borsod vármegyéből 40 község küldött jelentést az OPB-nak. A megye lakóinak száma 238.455 fő, a feldolgozott 40 községben 98.125 fő élt. Ez azt jelenti, hogy a megye községeinek több, mint a fele nem válaszolt a kérdésekre. A lakosság hangulata „36 községben teljesen nyugodt. Szihalmon a földkérdéssel kapcsolatban, Ózdon kommunista izgatás, Ónodon és Felsőnyárádon a leszerelt katonák magaviselete miatt észlelhető nyugtalanság. (...) Földéhséget 30 község jelent. Kifejezetten parcellázást 3 község, bérletet 1 község kér. Ónodon és Szihalmon ingyen akarják a földet. Czenter határa csupa kisbirtokból áll, s azért nincs földéhség. Tiszatarjánon nem kívánnak földet, mert a mai magas munkabérek mellett, mint cselédek többet vélnek keresni."

2

5 Zemplén vármegyéből 53 község küldött jelentést az OPB-nak. A megye lakóinak száma 343194, a feldolgozott 53 községé 106.747 fő volt. Ami azt jelenti, hogy ez csupán 1/3-a a megye összlakosságának. A lakosság hangulata „51 községben nyugodt. A földreformmal kapcsolatosan Geszthelyen, Legyesberényen és Sárospatakon észlelhető nyugtalanság. (...) Földéhséget 34 község jelent. Kifejezetten parcellázást 18 község kér. Kesznyéten inkább feles gazdálkodást óhajtanak. Sárospatakon nem kell az ígért 10 hold, mert a mai munkabérek mellett, mint cselédek többet vélnek keresni."

2

6 E megyei jelentések azt bizonyítják, hogy 1919 január-februárjában a falvak többségében a parasztság hangulata nyugodt volt. A nyugtalanság fő oka nem elsősorban a földreform megkésettsége, hanem az általános bizonytalanság és a közszükségleti cikkek (petróleum, liszt, zsír, cukor és lábbeli) nagy hiánya. Ugyanakkor a falvak többségéből „földéhséget" jelentettek. Ennek megoldását azonban több helyen a föld feles megművelésében, vagy a már elért magasabb munkabérekben látták. Az öt megyében csak öt községben: Kenderesen, Szajolon, Nagygyöngyösön, Ónodon és Szihalmon akarták ingyen a földet. E jelentésekben tehát szintén alig találunk arra példát, hogy a parasztság szembefordult volna a polgári demokratikus forradalom földreformjával, vagy tömegesen radikalizálódott volna annak késlekedése miatt. Éppen fordítva volt! A földigénylők összeírása és a földreform végrehajtásának megkezdése megnyugtatta és bizakodással töltötte el a földnélküli- és szegényparaszti tömegeket. Ezek a tömegek tehát - ekkor még - a polgári demokratikus forradalom társadalmi bázisát alkották. 3. A FÖLDREFORM ALAPELVEI ÉS A KÁPOLNAI FÖLDOSZTÁS A szakirodalom foglalkozott a Buza Barna földművelésügyi miniszter által kezdeményezett - 1918. november 20-28.-a között lebonyolított - földbirtokpolitikai tanácskozással, a kormány és a pártok földreformra vonatkozó programjának alakulásával és „A földművelő nép földhöz juttatásáról szóló 1919. évi XVIII. néptörvény" elemzésével 24 U.o. 1-2. p. 25 U.o. 1-2. p. 26 U.o. 1-2. p. 66