Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)
SIPOS József: Földreform, földigények és földosztás 1919 tavaszán ....
Munkástanács nevében Szamossy Mihály titkár és Major István elnök írták alá a kérvényt. A kérvényt és az összeírást február 16-án küldöttség vitte a Népgazdasági Minisztériumba. Erre azonban március 10-ig nem kaptak választ. Ezért újabb levélben sürgették, hogy küldöttségüknek a miniszter „az ígért rendeletet átadja, amelynek alapján a gróf Eszterházy Miklós Móricz nagyigmándi hitbizományi birtokát -, mely ez idő szerint bérbe van adva - átvehetnénk." Ezzel kapcsolatban megjegyezték: „A gróf úr hajlandó az azonnali átadásra, a bérlő szintén nem támaszt akadályokat - csupán az írásbeli rendelet hiányzik". Március 10-ig a földosztó bizottság sem érkezett meg a községbe, ahol pedig „van hadviselt ügyvéd, aki a bizottság feje lehet, aki erre jelentkezett is a felhívás idejére". Végezetül azt írták a Munkástanács vezetői: „Nem vagyunk elégedetlenek, de a kedélyek nyugtalanok, hogy míg egyes községekben már most megkapják a földet, addig nekünk talán jövő évig is várni kell". Ismételten kérték a minisztert a rendelet kiadására, hogy a „további munkálkodást zavartalanul eszközölhessük." 2 0 A Komárom megyei 3 község kérelmének további sorsát egyelőre nem ismerjük. Annak felderítése - a megyében történt más földigénylésekkel együtt - további helytörténeti kutatást igényel. így is fontosnak tartjuk bemutatásukat, mert a szakirodalom által ismeretlen forrástípust képviselnek, amelyekből pontosan kiolvasható a földigénylők gazdasági helyzete, földigényeik és a földreform érdekében kifejtett öntevékenységük. Ezután térjünk vissza Buza Barna földművelésügyi miniszter 1918. november 7-én kiadott utasításához, amely szerint a vármegyéknek - községenként és városonként 60 napon belül össze kellett íratni az 5.k.holdnál kevesebbel rendelkező, hadviselt földigénylőket. A Somogyi- és a Moson vármegyei példa mellé álljon itt még a Szabolcs megyei. 1918. decemberében és 1919 januárjában ott is megalakultak a helyi földigénylő bizottságok. A 121 Szabolcs megyei községből 1919 február 17-ig 61 készítette el a földigénylők névsorát és azt beküldték a vármegyei hivatalba. A 61 községben 14.448 földigénylőt írtak össze. A legnagyobb számban Polgáron jelentkeztek; itt 1521 földigénylő volt. Általában a dadai alsó járás községeiben volt sok földigénylő: Büdszentmihályon 991, Tiszadobon 576, Tiszaeszláron pedig 461. Ibrányban 526, Nagyhalászban 447, Dombrádon 335, Szabolcsveresmarton 301, Nyíracsádon 590, Nyírábrányon 411, Nyíregyházán pedig 1273 földigénylőt írtak össze. A falvakat és a földigénylők számát ismertető Nyírvidék tudósítója azonban megjegyezte, hogy „a jelentkezők között sok olyan van, akiket a törvény értelmében nem fog föld megilletni." 2 1 Mindezek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a kormány 1918. november 7.-i rendelete alapján 1919. február végére az ország legtöbb községében, városában a helyi földigénylő bizottságok összeírták az 5 k. holdnál kevesebbel bíró hadviselt agrárproletárokat és szegényparasztokat. Sőt! A legtöbb helyen összeírták azokat a földbirtokokat is, amelyekből - a törvény értelmében - a helyi földigényeket meg lehetett volna oldani. Mint láttuk, arra is volt példa, amikor a helyi földigénylő bizottságok az illetékes földbirtokosakkal is megkezdték a tárgyalásokat. A polgári demokratikus forradalom kormányának földreform előkészítésével foglalkozó rendeletei tehát nem voltak bürokratikusak. 20 Sípos, i. ra.: 366-367.p. 21 Nyírvidék, 1919. február 17. A dokumentumot közli: A munkásság és parasztság élete és mozgalmai Szabolcs-Szatmár megyében 1886-1919. Források és dokumentumok. Szerk.: HÁRSFALVI Péter, Nyíregyháza, 1981. 263.p. 64
